A szobrászok megjelölésére több szót is használtak az egyiptomiak, attól függően, hogy a kőből domborművet (zS qdwt) vagy szabadon álló alkotást faragott (gnwtj). Mivel azonban egy szobor elkészítése által egy mű „született”, ezért őket is lehetett a sanxj, vagyis „élet-adó” kifejezéssel illetni. Másrészt készültek aranyból, ezüstből is szobrok, és ezek készítői az arany- vagy ezüstművesek (nbwy) voltak, és a bronzszobor öntőit ugyanúgy kézművesnek tekintették, mint a többi mesterség űzőjét, ezért a Hmwt, „kézműves” szót alkalmazták velük kapcsolatban. Számos anyagból dolgoztak. Jellemző a kő, fa és fém volt. Ez utóbbi csak a bronz elterjedésével vált általánossá az Újbirodalom korától, amikor a mesterek a legnagyobb megbecsülést élvezték. Királyi elismerést így is csak kevesen tudtak kivívni. Egyéni stílusokat, alkotásokat sem igazán lehet elkülöníteni. A tell el-amarnai Thotmesz, máshogy Thutmoszisz vagy Dzsehutimesz művészete különül csak el ebből a szempontból, aki Ehnaton vezető szobrásza volt.

 

 

 

© Győry Hedvig