LUDWIG GOES POP
+ THE EAST SIDE STORY
A kiállítás azért különleges, mert olyan pop art művészek munkái is megtalálhatók benne, mint Andy Warhol, Roy Lichtenstein vagy Robert Rauschenberg. A POP-ART 20. századi képzőművészeti irányzat. A lényeget az előbb is említett Robert Rauschenberg fejtette ki: „Nem akarom, hogy a kép olyan legyen, amilyen nincs. Szerintem a kép valódibb, ha a valós világ részeiből készül.”
Ha már így belementünk elmondok pár információt Robert Rauschenbergről ismeretterjesztés céljából. Ő a pop art kezdeményezője. Nem csak festő, de szobrász és fotós is volt. Kellékeit New York utcáin szedte össze majd építette bele munkáiba. Tagja volt annak a társaságnak, aki nem hagyományos anyagokat és kellékeket használt. Fényképekkel, nyomtatott anyagokkal, és papíranyagokkal dolgozott. Egyik interjújában azt mondta:„Valami mást akarok, amit én magam csinálok, a meglepetés erejét akarom használni, a teljesség hiányát és a meglepetés bőkezűségét. S ha elsőre nem hat, akkora tudni fogom ez volt az. Tehát a tárgy megváltoztatta önmagát a kontextus miatt, s emiatt új dologgá vált.” Az 1950-es években megkezdte a „fekete festmények” és „piros festmények” sorozatának festését.
Meghívták egy kiállításra a Galerie Iris Clert-be, ahol a művészek feladata az volt, hogy portrét készítsenek Iris Clertről. Rauschenberg a meghívásra egy távirattal válaszolt, amiben ezt írta: „Ez Iris Clert portréja, ha én azt mondom.” 1962-re festményein már nem csak tárgyak, de képek is megtalálhatóak voltak.
A kiállításon olyan művek vannak, amelyek a nézők számára könnyen értelmezhetőek, ugyanakkor ez a fogyasztói társadalom kritikája is, azáltal hogy a hétköznapi fogyasztás mechanizmusát alakítják át művészetté. Néhány ábrázolás alapból kritikusan nyúl egy-egy témához, ilyen például a háború. Több olyan mű is van, mely film, pár másodperces képsorozatok, vagy olyan, amihez csak hangfájl van, amit egy fülhallgatóval felvéve lehet hallgatni.
Ami nekem különösen tetszett, hogy az egyik emeleten voltak kabinok ahol sötét volt, tárgyak voltak kiállítva, amik meg voltak világítva, és a sötétben kellett labirintusszerűen körbe menni benne. A másik kedvencem egy szoba volt, ahol héliummal megtöltött párna formájú „lufik” voltak, amik ereszkedtek le-föl és ha dobálni nem is, de lökdösni lehetett őket.
A kiállításon több helyen is megjelent az ART felirat, mindig máshogy ábrázolva/írva, azon kívül különlegesnek találtam hogy több helyen tárgy is ki volt állítva, illetve egy-egy festménybe vagy műbe is bele voltak építve. A társadalomkritika is több helyen megmutatkozott, volt egy sarok, ahol két szék volt és egy malac felállítva, előtte egy tévé, ahol épp azt mutatták, hogyan vágják le, illetve használják fel a disznó testrészeit.
Nagyon tetszett, hogy ilyen nagy, és szét van választva a két emelettel, és az által, hogy nagy, sokkal több mindent lehet megcsodálni is.
A kiállítás sokszínűsége abban is megmutatkozik, hogy minden terem tematikák szerint volt csoportosítva. A múzeumnak ajándék boltja is van, amiben most sem lehetett csalódni, mivel kincseket lehet találni, igaz nem a legolcsóbb, se a kiállítás, se a bolt, de mindenképpen megéri, legalább egyszer elmenni!
A kiállítás a Ludwig Múzeum (Budapest, Komor Marcell u. 1, 1095) 1-2. emeletén tekinthető meg. A kiállítás ideje: 2015. október 09 – 2016. január 03. A múzeum nyitvatartási ideje: kedd-vasárnap: 10.00-20.00 . A jegy ára 2900 Ft/fő.
Richnovszky Lili