Hamar meg akarsz halni? Legyél elit az ókori Egyiptomban!
Ahogy a hollywoodi kosztümös filmek az ókori Egyiptomot bemutatják, zavaróan nyugatinak kinéző színésznők lépdelnek szőnyegeken a nagyszerű és pompás palotákban. Azonban a valóság ettől nagyon is különbözik, még az elitek esetében is.
A Jaeni Egyetem Qubbet el-Hawában végzett kutatásai szerint, kormányzók és polgárok egyaránt szenvedtek az éhségtől, az alultápláltságtól, a széleskörű fertőző betegségektől, és az elképesztően magas csecsemőhalálozási aránytól. Az egyiptomi Régiségek Legfőbb Tanácsának és a Granadai Egyetemnek az antropológusaiból álló kutatócsoport a valóság és a legenda szétválasztásán fáradozva jutott erre az eredményre.
Vizsgálatuk egyik elemét Qubbet el-Hawa 33-as számú sírja képezte. Az itteni temető a Nílus túlsó partján, pont a mai Asszuán városával szemben van, ami Kairótól körülbelül 1000 km-re, délre fekszik. A sírt a 12. dinasztia (Kr. e 1939-1760) ideje alatt, az asszuáni terület egyik vezető, máig ismeretlen méltósága számára építették. Ez az egyik legnagyobb sír a temetőben, és legalább háromszor temetkeztek benne (18., 22., és 27. dinasztia idején). Hatalmas régészeti lehetőségeket rejt, mivel legalább egy olyan kamrája van, amelyik érintetlenül maradt fenn, és három díszített, fakoporsó található benne.
A baloldali koponya egy átlagos jellemzőkkel bíró egyénhez tartozik, majdnem mediterrán (fehér). A jobb oldalon látható koponya egy robosztus, negroid, korabeli núbiai személyé (körülbelül Kr. e. 1750) (A kép forrása: Granadai Egyetem)
A kutatók részt vettek a terepmunkákban, elvégezték az ásatások során felfedezett múmiák csontjainak antropológiai elemzését, és kiszámították a később betemetkezett egyének számát (Újbirodalom, Harmadik Átmeneti Kor és Későkor). A sír feltárása során több mint 200 csontvázat és múmiát fedeztek fel.
Az első kutatási eredmények érdekes következtetések levonását tették lehetővé, és nemcsak az ókori egyiptomiak fizikai jellemzőiről tártak fel új információkat, hanem az akkori életkörülményekről is. Ahogy Miguel Botella Lopez professzor (Granadai Egyetem, Fizikai Antropológia Laboratóriuma) magyarázza, „habár a kulturális színvonal abban az időben egyedülálló volt, az emberi maradványokon végzett antropológiai elemzés azt mutatja, hogy a népesség általánosságban, a kormányzókat – ez a legfelsőbb társadalmi osztály! – is beleértve, egészségügyi szempontból rendkívül bizonytalanul éltek, gyakorlatilag a túlélés határán álltak.
Az antropológusok szerint a várható életkor alig érte el a 30 évet, mivel rengeteg, az alultápláltságból eredő problémától és súlyos gyomor- és bélzavaroktól szenvedtek. Ez utóbbit nagy mértékben a Nílus szennyezett vizének a fogyasztása váltotta ki. Erre mutat az a tény is, hogy a kisgyermekek csontjain nem voltak elváltozások, tehát valami komoly fertőző betegség során hunyhattak el. A kutatók rengeteg, 17 és 25 év korú fiatal múmiáját azonosították.
A pigmeusok első említése
Miguel Botella elmondta, hogy a Qubbet el-Hawa temetőbeli sírokban vannak olyan feliratok, amelyek „nemcsak Egyiptom, hanem az egész emberiség számára nagy történelmi jelentőséggel bírnak”. Horhuf kormányzó (Kr. e 2200) sírjában a feliratok három közép-afrikai utazását mutatják be. Az egyik során egy pigmeust hozott haza. Ezt tartják az etnikai csoport legrégebbi említésének.
Más feliratok Egyiptomnak a szomszédos núbiai területekkel (mai É-Szudán) kialakított kapcsolatáról vallanak, egy majdnem 1000 éves időszakban. Qubbet el-Hawa így továbbra is az egyik legfontosabb régészeti lelőhely Egyiptomban, nemcsak a már megtett felfedezések miatt, hanem a miatt a rengeteg információ miatt is, melyet a korabeli egészségről, betegségről és a kultúrák közötti kapcsolatokról magában rejt.
Horváth Dorottya
Forrás: Science 2.0
Megjegyzés: III. Heqaib és Ameni-Szeneb, a 12. dinasztia (III. Szeszósztrisz és III. Amenemhat fáraó) korának nomosz-kormányzóit is minden valószínűség szerint ebben a sírban temették el.