A vetélkedő döntőjén készült rajzok
A vetélkedő döntőjén készült rajzok

Üdvözöllek Benneteket, és mindjárt segítséget is kérek! Amon, az istenek királya, nagy és nehéz feladatot bízott rám: alakítsam át a honlapot a Ti igényetek szerint. Mivel én a bölcsesség istene vagyok, akinek tudása határtalan, ismerem saját határaimat: nem vagyok mai gyerek. Én bizony több ezer évet éltem már le! Ezért szeretném megtudni, milyen egyiptomi honlapot nézegetnétek szívesen Ti, a 21. században. Örömmel tudatom veletek, hogy a véleméyneket begyűjtöttük, és készül az új honlap! Rövidesen megnézhetitek, milyen átalakuláson mentek át a tervek, hogy egy egészen új, dinamikus honlappá váljon! 

Ha szeretnéd képzeletben végigjárni az Egyiptomi Kiállítás teljes területét, és látni minden vitrint, indulj el az első vitrinnél, és a tovább gombra kattintva haladj. Akkor vitrinről vitrinre lépve nézhedet meg őket.

 vitrinek

 
 
Csattogtató
 
 
Az énekhez, tánchoz nagyon korán elkezdtek az emberek különböző zajkeltő eszközöket, hangszereket, használni, köztük olyanokat, melyekkel csattogó hangot hallattak. Ennek legegyszerűbb módja, a mindig kéznél levő tenyér összeütése, vagyis a tapsolásra (mAH, a.wj) történő tánc volt. A szokás mind a mai napig él, olyannyira, hogy saját neve van a „kaf". Érdekes, hogy amikor az ókori egyiptomiak a kórus számára adták meg a tapssal a taktust, arra külön szót, a xn-t használták.

Már külső eszközt vettek igénybe, amikor bottal csattogtattak, ami lehetett egyszerűen a földről felkapott faág, vagy kifejezetten erre a célra előkészített eszköz. Az egyszerű vagy bumeráng formájú botok alkalmazását a Nagada kori edények festett mintái között is megtaláljuk már.

A hangszer továbbfejlesztett változatai az Óbirodalom korától néha állatfejjel díszítve tűnnek fel, vagy kézfejben végződő kar formában lettek kialakítva. A kar alakú, enyhén íves csattogtatók kb. 30 cm hosszúak voltak, és a Középbirodalom korában jelentek meg. A kezek az Óbirodalom korában szokásos állatfejeket váltották ki. Párosával használták őket. Mentuhotep (11. dinasztia) uralkodása alatt tudjuk, hogy a „Völgy Szép ünnepén" ezzel az idiofon hangszerrel biztosították az ünnepi zenét a táncosok számára.

Az újbirodalmi három részes csattogtató a kézpáros továbbfejlesztett változata. Ennél egy közös lécre erősítették fel a két oldalsó csattogó lemezt.

Másirányú átalakulást mutat a krotalon (fémkorong-pár, cintányér / DnDn). Ennek kimélyítését és lerövidülését követően a kasztanyetta (xnw n-a) is kifejlődött. A legkorábbi kastanyetta jelen ismereteink szerint III. Amenhotep fáraó luxori templomának a falán látható, az Opet ünnep ábrázolásában. Tutankhamon sírjában Teje névvel ellátott példányt találtak.

A fejlődés egy másik irányát az ütőpálcák képviselik: a pálca egyik végébe fúrt lyukon áthúzott kötél segítségével rögzítették egymáshoz a botokat. Az archaikus korban még c. 30 cm hosszú darabok a késői korokra c. 8 cm-re rövidültek, és hangzásuk a kasztanyettáéhoz hasonlóvá vált. A későbbiekben mintha eltűntek volna ezek a „skandáló-pálcák".

 
© Győry Hedvig
 
 
 
 
 
Csörgő
 
 
A hangszerek egy igen egyszerű csoportját alkotják a csörgők. Egyiptomban jellemzően agyagból és növényi anyagokból készültek, némelyik gyümölcs formájú, mások galambtojásra vagy kosárszerű tortácskára emlékeztetnek, bár vannak elnyújtott és lekerekített formák is. Feltételezik, hogy az övhöz rögzítették, hogy a mozgást susogó hangjával kísérje. A zenei aláfestést a formát kitöltő anyagok hangjai adták: ocsú, gyümölcsmag, kis kagylók vagy golyócskák. 
 

 
© Győry Hedvig
 
 
 
 
 
Csapolás
 
 
Az első dinasztiáktól végig találni csappal és csaplyukkal történő összeillesztést. Később előfordulnak bonyolultabb csapolások, mint például a pánt, felezés, keretelés, fecskefarkkötés, kádárkötés, derékszögű illesztés és ferde lapolású illesztés alkalmazása. A bonyolultabb csapolási módokat a középbirodalom korától szokásos bronz eszközök tették lehetővé.
 
© Győry Hedvig
 
 
 
 
 
Cédrusfa
 
 
Egyenes növésű, magas fa. Fája kivágva illatos, és rózsaszínes-barnás színű. Bár elég kemény, jól megmunkálható, csiszolható, és tartós. Importja már a 4. dinasztia korára kialakult. Sznofru fáraó 40 hajórakománnyal hozatott a szír partvidékről. III. Thutmoszisz fáraó hadjáratának képei között Karnakban (hüposztül csarnok külső falán, az északi oldalon) ábrázolták is amint az egyiptomi katonák vágták ki őket. A helybeliek feladata volt a hajókra szállítás.
 
© Győry Hedvig
 
 
 

Szépművészeti Múzeum Ozírisz földjén

A budapesti Szépművészeti Múzeum egyiptomi programja