A vetélkedő döntőjén készült rajzok
A vetélkedő döntőjén készült rajzok

Üdvözöllek Benneteket, és mindjárt segítséget is kérek! Amon, az istenek királya, nagy és nehéz feladatot bízott rám: alakítsam át a honlapot a Ti igényetek szerint. Mivel én a bölcsesség istene vagyok, akinek tudása határtalan, ismerem saját határaimat: nem vagyok mai gyerek. Én bizony több ezer évet éltem már le! Ezért szeretném megtudni, milyen egyiptomi honlapot nézegetnétek szívesen Ti, a 21. században. Örömmel tudatom veletek, hogy a véleméyneket begyűjtöttük, és készül az új honlap! Rövidesen megnézhetitek, milyen átalakuláson mentek át a tervek, hogy egy egészen új, dinamikus honlappá váljon! 

Ha szeretnéd képzeletben végigjárni az Egyiptomi Kiállítás teljes területét, és látni minden vitrint, indulj el az első vitrinnél, és a tovább gombra kattintva haladj. Akkor vitrinről vitrinre lépve nézhedet meg őket.

 vitrinek

 
 
Kutya
 
A kutya (Canidae) domesztikációja során szoros kapcsolatot alakított ki az emberrel. Egyiptomban leginkább agár jellegű kutyák terjedtek el. Ábrázolásuk már a Nagada I. kultúra korában megjelent, pórázon vezetett vadászkutyák formájában. Ritkán látni masztiff, daxli és bulldog képét is. A kutya ősei közül próbálkoztak a hiéna (HTt) és a sakál ill. sakálfarkas (wnS, zAb / Canis lupaster) megszelidítésével is.
Ez utóbbi nagyon közel áll a hegyes fülű óbirodalmi vadászkutyák (Tzm) ábrázolásához. Ez lehet a magyarázata annak, hogy az Újbirodalom idején a wnSjw megnevezést házörző kutyára alkalmazták. A másik jellegzetes kutya ábrázolás lehajtott füllel jeleníti meg az állatot. Már protodinasztikus elefántcsont figurákon megjelent, a 12. dinasztia korában pedig igen népszerű lett a fajansz szobrok és a sakál-kutya játék játékfigurái között. Feltehetően ezeket is Tzm-nek hívták, újabb kutyanév ugyanis, csak a Középbirodalom korától ismert: jw és jwjw. Ez ugatását utánozza.
Az Újbirodalom multikulturális közegében bHn és ktkt kutyafajtákat is említenek.
Az ábrázolások alapján kezdetben inkább a szudáni bazendzsi típusú kutyák voltak jellemzőek, a 11. dinasztiától viszont a szaluki agarak váltak leginkább népszerűvé. Pária-kutyák is éltek velük – a fáraókutya például ennek egyik mai formája. Persze nagyon valószínű a kutyafajták közötti keveredések sokasága.
Kezdetben vadász és őrzőkutyákról tudunk Az 1. dinasztia idejéből Szakkarában megtalálták a Hor-Neit őrző kutyája számára épített sírt, és Hufu / Kheopsz testőr-kutyája is saját sírt kapott Gizában. A Középbirodalom korától a sivatagi osztagok munkájában is alkalmaztak kutyát, az újbirodalmi királyokat pedig kutyájuk elkísérhette a csatába. Tenyésztésükről és betanításukről a mnjw Tzm / "kutya pásztora" gondoskodott. Természetesen a ház ura és úrnője is sokszor maga körül tartotta kedvencét, amiről szék alatt ülő kutya, és kutyasztélé ill. kutyasír is tanúskodik, ill. készültek játékok, köztük egy mozgatható álkapcsú kutya szobor. Kóbor kutyákról is hallunk azonban, akik hordákba tömörülve tartották rémületben a települések lakóit.
A késői kortól hoztak létre kutyatemetőket például Szakkarában, Assziutban és Abüdoszban, ahol az Anubisnak, Upuautnak és Khenty-Imentiunak ("aki a Nyugat élén van") szentelt állatokat mumifikálva temették el. A kutya és az istenek kapcsolata a kezdetektől kimutatható, hiszen Anubiszt ill. a vele azonosított Khenty-Imentiut fekvő sakál formában, Upuautot álló farkas alakban ábrázolták - ezek domesztikált formája az agár.
Minden bizonnyal az 5. dinasztia korától készült kutya amulettek varázsereje szintén innen eredeztethető. A 18. dinasztia elején Ahhotep királynő nyakláncán is megtalálható az agár, amint hajtja a zsákmányt. Az Újbirodalom idején később a kozmetikai edények között tűnt fel a fekvő kutya alakja. Nagyobb méretű szobor viszont csak a késői kortól ismert. 
 
© Győry Hedvig
 
 
 

 

 
 
Kherep-Szelket
 
Szelket skorpióistennőt nőalakban, fején skorpióval, vagy Hathor fejes skorpió alakban jelenítették meg, hiszen a skorpiót ill. annak akár halálos marása által kifejezett hatalmát személyesítette meg. Nevének jelentése „aki lélegeztet". A kígyók felett is volt hatalma, így válhatott egyes esetekben a túlvilágon Apophis óriáskígyó őrévé. A balzsamozásnál is jelen volt, a belső szervek védelmezőjeként a Hóruszfiúk közül Khebehszenuf állt oltalma alatt. A Piramisszövegekben a király táplálójaként is említik. A királynőt gyermeke szülésében segítette, hiszen az „élet úrnője" is volt. A Brooklyni múzeum egyik papirusza szerint a Kherep Szelket vagy khet-Szelket, vagyis papjának a területe volt skorpiócsípés és kígyómarás gyógyítása: "Azon orvosságok gyűjteményének a kezdete, amelyek minden kígyó, minden skorpió, minden pók és minden féreg mérgét kiűzik, és amely a Kherep Szelket kezében van, hogy kiűzze az összes kígyót és lepecsételje a szájukat".
 
© Győry Hedvig
 
 
 

 

 
 
Kheironomosz
 
 
Az ókori egyiptomi ábrázolásokon gyakori jelenség, hogy a zenészekkel szemben egy kheironom (görögül "pantomim táncos") ül, akinek a zenei jelzései alapján játszanak. Hans Hickmann a kezükkel „éneklő" kheironómoszok ábrázolásai alapján kísérletet tett a korabeli dallamvilág egyes elemeinek a megismerésére. Feltételezéseit részben az óegyiptomi ábrázolások alapján alakította ki, részben a keleti népzenében élő hagyományra alapozott. A fülhöz tett kéz rájuk is jellemző: így jobban „hallják" a hangmagasságot. Feltételezése szerint a különböző kézmozdulatokat pedig a skála jelzésére használták.
Az összetétel a görög kheir "kéz" és nomosz "törvény" szóból ered.
 
© Győry Hedvig
 
 
 

 

 
 
Kőszáli kecske / ibex
 
Több névvel (niau, imat, nerau) is illették az ókori egyiptomiak a kőszáli kecskét (Capra ibex). Jóllehet a hátul visszahajló, íves szarvú állat sziklás vádikban lakik, jellemzően szeret a víz közelében tartózkodni, ahol szürkülettől estig táplálkozik. Csak a keleti sivatag lakója volt.
A fáraókori sivatagi vadászat ábrázolásainak állandó résztvevője, de ugyanúgy gyakori az áldozati jeleneteken, a mészárszék ábrázolások között, és hizlalását is többször megörökítették, akár kölykével együtt. Jelenléte néhol díszítő motívumnak tűnik, mint például feje Hatsepszut fáraónő hajójának a tatján, vagy egy edény fülén. Egész alakja is képezhetett kenőcsös kanalat. Kedvelt kisállat is volt, legalábbis a gazda széke alatti helye erre utal. Vadászati jeleneten szívesen örökítették meg "repülő galopp" mozgásban. Alakja feltűnően nagy mennyiségben található meg Tell el-Amarnában a gyűrűk présmintái között.
Belsőségeit orvosi szövegek szerint felhasználták a gyógyításra. Szíriai faját (Capra aegagrus) importálták, és néha műalkotásokon is megörökítették, mint például fejét Tutanhamon alabástrom bárkájának a tatján.
 
© Győry Hedvig
 
 
 
 
 
Káma antilop
 
A tehénantilopformák közé tartozó, latinul Alcelaphus buselaphus hímjét seszau, nőstényét hebenet szavakkal fejezték ki akkoriban. A fejnél rövidebb U alakú, de hegyüknél visszagörbülő szarvú állatok a 19. században haltak ki Egyiptomban, pedig korábban nagy csordákban éltek a szavannás és füves területeken. A legrégebbi időktől vadásztak rájuk, így könnyen érthető, hogy ábrázolásai és csontjai egyaránt kerültek elő. A sivatagi vadászat és az áldozat bemutatásának a képein különbözőképpen stilizálták, bár olykor a természettől ellesett különleges jeleneteket, mint például a kisborjú születését is megörökítették. A befogott állatokat részben szelídítették. Egyes sírfeliratok alapján arra lehet következtetni, hogy az egyiptomi kézművesek néha összekeverték a sörényes mendészantiloppal.
 
© Győry Hedvig
 
 
 

Szépművészeti Múzeum Ozírisz földjén

A budapesti Szépművészeti Múzeum egyiptomi programja