Lótuszvirág alakú szófelhő ételként szolgáló növények és állatok neveiből, Uaszet gyermekei csapat munkája2014-2015

A madárfütty

1. fejezet: Reggeli előkészületek

 

- Hát ebből a lisztből mi lesz? Sürgős?
- Ebből bizony puha, finom fehér cipó készül, amit oly szívesen fogadnak a vendégek. És igen kisasszony, már többször is jöttek. Amint egy kis edényre való mennyiség összegyűlik a kő melletti tartályban, rögtön itt terem a pék embere, és már szalad is vele. Nem értem, honnan tudja, és egyáltalán hol van közben. Igen kíváncsi lennék rá, hogy hol rejtőzik. – válaszolta egy bekötött fejű lány, aki egy gondosan megtisztított, enyhén lejtős, lapos kövön ritmusosan tolt-húzott előre-hátra egy hengerszerű, fényesre csiszolódott követ, mellyel egyre több apró, fehér szemcse keletkezett a két kő közé szorult tönkölyszemekből. Őrlőnő lévén már oda sem kellett figyelnie, szinte magától mozgott karcsú, fiatal teste, szeme pedig ide-oda járt, mint aki keres valamit.
- Engem is sürgetnének, pedig még épphogy felkelt a nap, és a vendégek csak estére érkeznek. Valamelyikük nagyon fontos személy lehet, ha ennyire készülnek a fogadására. – osztotta meg gondolatatit Nofret („szép, tökéletes"), akinek most is friss kék búzavirág díszlett szépen fésült hajában, és finom illatfelhő kísérte lépteit.
- Azt én nem tudhatom. Amikor a vezír idelátogat kis vidéki házába, mindig nagy lesz a sürgés-forgás. Vendégek jönnek, vendégek mennek, teljesen összefolynak a napok. Aztán elutazik. Azt szeretem. Olyankor csak a háznép ellátásához szükséges mennyiséget kérik tőlem, és azt is kényelmesen őrölhetem. – hangzott a felvilágosítás.
- Az árpa is a te dolgod? – szólt a következő kérdés.
- Á dehogy, azt ott, a túloldali őrlőkövön a barátnőm készíti. Nem akarják, hogy összekeveredjenek, mert akkor a kenyér íze megváltozik. Még akkor is alapos takarítással kell kezdenem az őrlést, amikor zut-búzát kapok, nehogy keveredjenek! Pedig láttam, hogy azt a pék össze szokta keverni!
- Hát persze, de nem mindegy, hogy miből mennyit tesz bele! Messze, a folyón lefelé hajózva, Ramszesz városában, ahonnan jöttem, még a tigrismogyoró süteménybe is csempészik a pék egy kis tönkölyt, pedig oda igazán nem kellene! Az olyan finom édes! Kóstoltad már?
- Hová gondol? Ilyen ínyenc falatokat nem kapnak a szolgák! De ünnepeken, meg a lakomák maradékából a fehér kenyérből jut nekünk is. Már most összefut a nyál a számban, ha rá gondolok. Alig várom, ismét hajnalodjon. Addigra a vendégek édes álomba szenderednek, mi meg válogathatunk a maradékból, mielőtt az állatoknak adnák. – felcsillant Nofret szeme a hajnal említésére, és gyorsan lecsapott.
- Emlékszel a tegnapi reggelre? Olyan szépen dalolt egy madár. Tudod esetleg, hol van a fészke?Ibisz alakú szófelhő ételként szolgáló növények és állatok neveiből, Ozirisz háza csapat munkája
- Jaj, én nem érek rá holmi fészkeket keresni. De két fa is áll itt az udvar közepén. Azokon kellene körülnézni.
- Hogy ez eddig nem jutott az eszembe! – csapott a homlokára az előkelő vendég kíséretében érkezett belső szolgáló lány, és indult is, hogy terepszemlét tartson a fa ágai között. Mielőtt azonban odaért volna, nagy sivalkodásra figyelt fel. A hang szinte teljesen betöltötte az udvart. Szárnyas csapkodások, gágogások, erélyes férfihangok repkedtek, és egyáltalán nagy nyüzsgés támadt az átellenes sarokban. Mindjárt arra is indult, hogy kiderítse, mi történt. Hát bizony datolyapálma levélágaiból kötözött ládákban párosával hozták a lakomára szánt libákat, kacsákat, de még galambok is voltak. Egymás hegyére, hátára halmozták fel a ládákat, mit sem törődve a madarak hangos tiltakozásával.
- Szép kövérek! Ezeket jó lesz tisztítani! Forr már a kondérban a meleg víz? Szata („föld fia"), hol vagy? Kezdhetjük a vágást!
És valóban, már ott is termett egy megtermett férfi, kezében nagy késsel, és szakavatott kézzel, pillanatok alatt végzett a kezébe adott első libával. A vérét külön edényben fogták fel, hiszen finom étel készül majd abból is. Máris adta át a következő férfinak. Az ő dolga a madár forrázása és a tollfosztás volt, hogy aztán a szakács utasításának megfelelően a sütésre felszeljék a húst, vagy éppen a töltéshez egészben hagyják. Körül is sandított Nofret, vajon készítettek-e ki zöld árpát. A töltött galamb ugyanis kedvencei közé tartozott. Jólesett rágondolni arra a finom fűszeres, árpás töltelékre, ami a puha galambhússal majd szinte szétomlik a szájában. Ehhez egy kis csicseriborsó szósz, amit amott már el is kezdtek előkészíteni, hiszen fejtik „Hórusz szemét", kifejezetten kellemes érzéseket keltett benne. Mialatt erről ábrándozott, már néhányan helyet is foglaltak alacsony ülőkéiken és munkához láttak. Volt, aki kezében tartotta az állatot, és gyors mozgással tépkedte ki a tollakat. Ahogy nézte a madarakat, hirtelen eszébe jutott, korábbi elképzelése. Rögtön oda is fordult az emberekhez:
- Ugye ti szoktátok megnyúzni az elejtett vadakat is?
- Én nem, de Nakht („erős") igen – pillantott fel, majd mutatott társára az egyik tollfosztó.
- Nakht, akkor tőled kérdem: ki tudnál tömni nekem egy vadkacsát? Vagy a sült kacsát fel tudod úgy öltöztetni, mintha élő lenne?
- Megbocsáss Nofret kisasszony, de miért akarsz magadnak holt állatot, amikor élőt is kérhetnél Paszer („az előkelő") úrtól?
- Hát a vacsoránál az egyik csokorba szeretném belekomponálni, hogy minél szebb legyen. A fáraó udvarában láttam, de magam még nem próbáltam.
- Megpróbálhatom, de ilyent még sohasem csináltam.
- Rendben, akkor a nappal 8. órájában várlak a kacsával.
Mire megállapodtak, egész kis csoportosulás támadt körülöttük – persze nem henyélő népekből. Míg fülelt az udvar népe, keze járt mindenkinek. A megtisztított madarakat például alacsony, ferde lapos polcszerűségre tették, és késsel felhasították, kiszedték belsőségeit. Óvatosan, egyben emelték ki a zúzát, májat, vigyázva, nehogy az epe ráfolyjon. Attól úgy meg keseredik, hogy bizony senkinek sincs kedve megenni!
- Vigyázz a májra! Paszer urunk nagyon szereti finoman megsütve, a zsírját meg a háromszögletű friss kenyérre csurgatja. Legyen bőven belőle! – hallatszott valahonnan a sokaságból.
- Azt hiszed, én nem tudom? Világ életemben ebben a házban szolgáltam. Csak ismerem urunk szokásait. Most különösen rákapott, mert Pariamahu, a fáraó orvosa májat javasolt neki. Nem értem miért, de biztos meg van az oka.
- Mióta visszajött, furcsa szokásai vannak. Mintha elfáradt volna. Reggelente később kel fel, inkább csak a házban dolgozik, még az „Igazság helyének" az írnokát, Ramoszét is magához rendelte, nem ő ment el ellenőrizni a sírépítők munkáját. Ja, és a legközelebbi helyre is csak hordszéken viteti magát, meg a sok fáklyával szinte nappali világosságot teremt a házban este is.
- Tényleg, ma estére kiket hívott urunk?
- Ezt meg honnan tudnánk? Nem ilyen szolgáknak szokták megmondani. – Ebben a pillanatban a nagyhangú Merirének megakadt a szeme Nofreten, és mindjárt meg is szólította. – Szép hölgyem, tudom, hogy nem illendő ilyent tenni, de mégis szeretném megkérdezni, nem tudnál-e nékünk, szerény szolgáknak felvilágosítással szolgálni az esti vendégeket illetően?
Nofret igen meglepődött, meg amúgy is másfelé járt szívének gondolata, így a kérdést sem igazán hallotta meg. Távolba tekintett, és otthonára, Per-Ramszeszre gondolt, ahol a fáraó udvarában szinte minden nap nagy lakomákat rendeztek. Egyszerűen ez volt a természetes. Igaz, azokon a lakomákon másfajta ételeket készítettek, jóval kevesebb házi állat volt – nem olyan messzi tőle mindjárt perzselő hőség lesz. Már állítják fel a nyárshoz az oszlopokat, hogy majd birkát süssenek rajta. Ott az állat, lenyúzva, de egészben. Látszik, hogy át fogják szúrni a nyárssal, és a tűz fölött addig forgatják majd, míg megsül. Persze ez is finom, amikor megsült, de messze nem olyan finom, mint a hosszasan pácolt, jól befűszerezett vadhús. A fáraónál bezzeg bőven van belőlük! A testőrség tagjai rendszeresen vadásznak. Azt állítják, ettől erősebbek, gyorsabbak lesznek, mert, ahogy a vadakat becserkészik, mindig résen kell lenni, nem hagyhatják el magukat.
- Szép hölgyem! Segítenél nekünk? Kit várunk ma estére?
- Engem kérdezel? – tért vissza Nofret a jelenbe.
- Hát, ahogy körülnézek, nem igen látok más szépséget errefelé. Sőt, ha értesüléseim igazak, neved is ezt jelenti. Kérlek, add tudtunkra a vendég nevét.
- Ja, hát azt én honnan tudnám. Még azt sem tudom, hogy milyen madár hangját hallottam tegnap reggel. – Ebben a pillanatban megint megszólalt az a bizonyos madárfütty, és Nofret erősen kezdte figyelni a két fát az udvar közepén. Szép nagy akácia és tamariszkuszfa volt. Az utóbbin jól látszott, hogy nincsen rajta semmilyen fészek, de a másikon mintha többet is látott volna. Viszont olyan magasan voltak! Alulról pedig kivehetetlen volt, van-e bennük egyáltalán madár. De hát csak onnan jöhet a hang! Máshol mindenütt emberek nyüzsögnek, hozzák a húst, zöldségeket, amott a méhész éppen a mézzel közeledik, a vízhordó önti át a vizet, csoportosítják neki a papiruszvirágot és a többi növényt, őrölnek, tüzelőt hordanak a kemencék mellé... Sandított körbe. Madarak csak itt lehetnek. De vajon mik lehetnek? Talán sólyom, karvaly, bagoly, holló, kakukk? Más nem jutott az eszébe, pedig már egy egész napon át törte a fejét, milyen madarat hallott előző reggel.
- Biztosan a fürjeket hallottad. Mióta megérkeztek, folyton ott pitypalattyolnak az akáciánál. Olyan lármát tudnak csapni, hogy majd megsüketül tőlük az ember. – világosította fel Meriré, aki már közvetlen mellette állt, és sehogy sem akarta észrevenni, hogy kezd terhes lenni a vendég szolgálónak.
- Ajaj! Gyorsan vissza a virágot hozó legényekhez! – kiáltott fel Nofret, és arra gondolt, két legyet üt így egy csapásra. Elvégre a madár csokorba illesztéséhez kötőző szer is kell, és ha úgy döntene, hogy legyen fészek, akkor vékony növényi rostok, hiszen a madarak is – legalábbis részben – abból állítják össze fészküket.

  Énekes madár alakú szófelhő ételként szolgáló növények és állatok neveiből, Nofertum illata csapat munkája