2014-2015

A madárfütty

3. fejezet: Utolsó simítások

 

Ahogy közeledett az este, egyre nagyobb lett a sürgés-forgás a házban. Lassan elkészült a lakomaterem díszítése is. Az utolsó simításoknál tartottak, és Nofret már készült, hogy mindent leellenőrizzen, és átadják helyüket a takarítóknak, és az asztalokat megterítő szolgáknak. Egy dolog hiányzott csak szíve vágyának, a kitömött madarak. Ezeket még mindig nem hozta az a Nakht az udvarról. Pedig szépen eltervezte:
Az asztalkák a szokott rendnek megfelelően sorakoztak. A házaspárok együtt ülnek majd a középső sorban, a hajadonok jobbra, az ifjú legények balra, szintén kis asztalkáknál foglalnak helyet. Persze, ahogy belemelegednek a mulatságba, majd el-el mennek a helyükről, de a fő étkezés idején még szép rendben ülnek, és várják a fogásokat és a kézmosást. A terem oszlopait magas állóvirágcsokrai szinte láthatatlanná varázsolták, mintha egy parti tisztáson lennének, magas papiruszok között. Itt-ott kikandikál belőle egy-egy mandragóra vagy perzea ág, teli gyümölccsel, és színesíti a pipacs és a búzavirág is. Nagyot szippantott erre a gondolatra, és megnyugodva állapította meg, hogy a friss virágok illata betölti a termet, ahogy a természetben megszokták. Pontosabban, ahogy a kertészek serény munkájával kialakított kertekben.
A főhelyen vendéglátó gazdájuk, Paszer vezír és felesége foglal helyet. Ezt, mint egy kis lugast, különlegesen kialakított sátorszerűen felnyúló papirusz virágos állócsokrokkal emelte ki, egy kis fehér meg kék lótusszal színesítve. A négy sarokpontra helyezte őket. Tetetükön képzelte el a kitömött madarakat, lehetőleg négyet, mintha éppen indulni készülnének, hogy elvigyék a kellemes lakoma hírét mind a négy égtáj felé, vagyis mindenhová, ahogy a nagy ünnepek alkalmával a templomokban égnek eresztett ludak is tették. Ahogy ezeket végiggondolta, ismét az ajtó felé nézett. Nagy volt a sürgés-forgás – a többi kelléket is el kellett helyezni. Jöttek a szintén virágokkal feldíszített étel- és italtartó polcok és állványok. Ezek a ház népének a munkái voltak, nem olyan különlegesek, de jól illettek az összképbe. Nem hiába egyeztetett velük előzőleg. A megszokott lótuszvirág és -bimbó mellett ezúttal ott díszelgett a pipacs és a búzavirág is. Nem is értették először az úr szolgálói, minek neki annyi kerti virág!
A tegnapi vacsora előtt, amivel Paszer úr megvendégelte őket kedves rokonsága jelenlétében, még a főkertész is értetlenkedett, de tette, amit kért tőle. Aztán belejött, és ma már ő is ontja az ötleteket, hogyan tudnának még inkább kertet varázsolni a teremből. Most is itt van, hogy lesse kívánságát – no meg megcsillantsa növényekkel kapcsolatos ismereteit. Jaj, de mennyi mesét tud Ineni! Hogy mi minden történt itt a fák alatt, a bokrok rejtekében, a fűben heverészve! Szinte minden növénynek saját története van. De hogy még el is mesélik neki! Az már aztán a csoda!
Az eldugottabb helyekre kis ládikákat helyeztek, benne a kozmetikai és az orvosi felszereléssel, hiszen a nagy melegben, és a lakoma hevében szükség lehet a smink megigazítására, és nem árt, ha az orvos is készenlétben áll egy esetleges kellemetlen helyzet megoldására. Az egyik sarkot külön neki, Nofretnek alakították ki. Szükség esetén, a lakoma közben megsérült, vagy hervadozó uzeh-gallérok helyett ott nyugodtan tud frisset készíteni, vagy javítani, elvégre senki se érezze magát kellemetlenül ilyen apróság miatt. Oda kérte, ahonnan jól lát mindent. Igy a kellemest a hasznossal összekötve élvezheti a lakoma hangulatát, és közben munkáját se hanyagolja el.
- Kedves Ineni! Megkeresnéd Nakhtot? Szeretném tudni, számíthatok-e a madarakra, vagy szalagkompozíciót helyezzek a helyükre. – kérte a főkertészt. Úgy érezte, nem lehet tovább húzni a döntést, hiszen lassan érkeznek már a vendégek a gazdái tiszteletére rendezett lakomára. Mikor belépnek, már igazán nem dolgozhat a főhelyen!
- Persze, hogy megnézem, Szépek Szépe! - játszott az a lány nevével, és mosolyogva indult ki a teremből, hogy pillanatok múlva a madarakkal a kezében térjen vissza. – Még szerencse, hogy kimentem. Nem akarták beengedni Nakhtot. Azt mondták, semmi keresnivalója itt. Ezeket a szép vadkacsákat is, alig sikerült visszaszereznem! Már készült a szakács, hogy a tálalóasztalokat díszítse vele!
Nofret rögtön átvette, és gondosan kis fonott kosárkákra helyezte őket, amiket közben zöld szalagokkal kibélelt. Mikor elégedett volt művével, zöldre festett fonallal egybekötötte a kosarat és a madarat, és karját kiegyenesítve a lehető legtávolabb tolta magától. Nézegette, forgatta, majd elégedetten maga elé tette.
- No, akkor most segíts nekem felhelyezni őket! Látod azokat a papiruszszárakat? Erősítsd kérlek azok tetejére ezeket a kis kosárkákat! Vigyázz, nehogy elmozduljanak!
Ineni intett a szolgáknak, azok hozták a lépcsőt, majd fellépkedett a tetejére, és próbálgatta, hogyan is lenne célszerű elhelyezni a fészket. Egyszerre csak Nofret hangját hallotta:
- Most jó lesz! Szúrd át a fészket a papirusz szárán, aztán itt van ez az ár! – nyújtott felé egy szerszámot – Ezzel át tudod lyukasztani a növény szárát, és a lyukon áthúzott kötéllel odakötheted. Jó erősen kösd meg, hogy a lakoma végéig a helyén maradjon!
Még egyszer körbejárta a termet, és elégedetten állapította meg, hogy minden rendben van. Ideje a többi virágos szolgálólánynak is utána nézni, hiszen a míves virággallérokat ők készítik. Ezeknek is legfőbb alapanyaga a lótuszvirág szirma, de különböző növények leveleit és más virágok szirmait is belekomponálják, sőt még gyümölcs szeletek is ékesíthetik. Mostanában divatossá vált a mandragóra, a szerelem szimbolikus növénye, és ezzel együtt a szerelmes versek – álmodozott el. Indulásuk előtt is be szépet szavalt neki Aa („nagy").
- Nofret! Csak nincs valami baj? – hallotta hirtelen a háta mögül. Gondolkodás nélklül megfordult, és urát látta közeledni.
- Dehogy is! Minden a legnagyobb rendben van. – egy futó pillantást vetett az uzeh-gallért varró-kötő lányokra, majd hozzátette – És olyan serényen dolgoznak a többiek is, hogy minden vendég pompásan fogja magát érezni. Mintha kint lennének abban a csodálatos kertben, ám a szúnyogok és legyek bántó közelsége nélkül. De, nagy jó uram is elégedett a látvánnyal?
- Hát lehet valaki nem elégedett ennyi gyönyörűen csokorba kötött illatozó növény között!? Persze az igazi kritikát drága feleségemtől kérd. Jól tudod, hogy ezen a téren ő a legigényesebb. – válaszolt Meri-Szahmet.
- Kérhetnék-e valami szokatlant? – hangzott most Nofret hangja.
- Csak ha teljesíthető! – intette önmegtartóztatásra az úr hangja.
- Óh, csak néhány nagyméretű agyaghordóra gondoltam, amibe szükség esetén bele lehet állítani a csokrokat, hogy életerejüket visszanyerjék. Ineni kiváló kertész, jól ismeri kertje virágait. Fonnyadozó növényeit többször megmentette már így a pusztulástól! A tegnapi csokrokat mind ki kellett dobjam, pedig azok frissen kerültek a palotába. Itt Thébában kevésbé bírják a növények a hőséget, mint a mi hőn szeretett Per-Ramszeszünkben, de a mulatságot, jó uram, úgy látom, hogy tovább tartják. – szakadt ki belőle, de oly gyorsan, hogy levegőt venni is alig tudott.
- Nem fognak-e zavarni bennünket a lakoma élvezetében? – hangzott válasz helyett a kérdés.
- Oh, dehogy, a kamrába tesszük őket, és csak akkor hozzuk elő, ha valóban szükség lesz rájuk.
- Hát akkor legyen. – kapta meg az engedélyt.
- És még egyet kérnék! – tette félénken hozzá Nofret.
- Tartok tőle, hogy ez már sok lesz. – intette szigorúan a vakítóan fehér plisszirozott lapszoknyát és ugyanilyen anyagú inget (her-a) viselő férfi. A két, az udvarban szokásos, leheletvékony vászonból készült szoknya finoman simult testéhez, és kellemes illatot árasztott magából a sok ráfecskendezett illatszertől, amit – ha hihetett Nofret eddig csalhatatlan orrának – leginkább lótuszból késztítettek, Nofertum kedvenc virágából.
- Dehogy, dehogy, nagy uram! Csak annyi lenne még a kérésem, hogy a vízhordó fiú is legyen itt a közelben, hogy ha úgy adódna, el lehessen küldeni vizért. – sietett hát megnyugtatni.
- Tolmácsolom kérésed Paszer úrnak, ő majd eldönti. – érkezett a gyors válasz, és a lány máris látta, hogy Meri-Szahmet királyi írnok úr sarkon fordul, és öles léptekkel indul kifelé a teremből. Összenéztek Inenivel, aki féltette növényeit. Sajnálta levágatni őket, de ha már szükség volt rájuk, legalább szerette volna minél tovább frissen tartani őket.
Már ez alatt is hallották, hogy a kopogó léptek lassan elhallgattak, helyette tipegő hangok erősödtek egyre. Inenit láthatóan kicsit megzavarta az iménti beszélgetés, de egy hirtelen fejrázással már vissza is tért a jelenbe, és tágra nyílt szemekkel nézte a feléjük közeledő ruhakölteményt. Még soha nem látott ilyent. Messze nem az itt szokásos meszesz-zsákruha (tunika) volt. Igaz, nem igen tette ki a lábát a vezír birtokáról, de hát nem kellett messzire menni ahhoz, hogy különleges személyekkel vagy éppen különcökkel találkozzon. Jöttek azok ide maguktól is! Ki vendégnek, ki a vezír segítségét vagy ítéletét kérve. De ez az összeállítás meglepte.
Iuy „ház asszonya" valóban nem mindennapi öltözetet öltött magára. Leheletvékony, királyi vászonból készültek ruhái, és szemmel láthatóan többet is egymás fölé vett. Legfelül egy réges régen szokásos módon maga köré tekert, ám plisszirizott vászonból készült, szinte bokáig érő fehér lepelruha volt rajta, bal válla előtt megkötve. Ennek a köpenyként viselt ruhának a vékony anyaga alól, sejtelmesen ütött át egy halványkék, ugyancsak régimódi V-kivágású ruha, mely felett apró, türkiz színű gyöngyökből fűzött, mintás öv látszott, hozzá erősített, a szoknyarészt díszítő gyöngyhálóval, felül pedig a mellekre simuló, gyöngyszövéssel díszített kendővel. Ptah isten kézművesei igencsak sokat dolgozhattak rajta! A gyöngyháló sorait élükre állított rombuszok alkották, és a legalsó élektől kis csüngők lógtak lefelé, melyek alul apró virágkehely formában végződtek. Ezekkel harmonizáló, szintén virág és függőleges sorokból összeállított melldísz egészítette ki az együttest. Ez sem a szokásos formában készült, bár régi sírok falfestményein lehetett látni ilyesféléket, és a fáraó feleségeivel kapcsolatban már hallott gyöngyruháról is. Állítólag az istennők is magukra öltöttek gyöngyökből készített ruhákat, de az ő képmásaikat csak ritkán mutatják meg, és hát az ünnepeken eddig még neki nem volt szerencséje így látni őket.
- Nofret! Gondoltam, hogy itt talállak. A mai lakomán szeretném meglepni Théba nemeseit. – hangzott Iuy szavai – A derült ég kellemes hangulatát kívánom megjelenésemmel kifejezésre juttatni. Kék ruhám, kék díszei mellé kék virágdíszt terveztem ruhám és hajam ékéül. De a megszokott széles, uzehgallért ezúttal nem akarom viselni. Neked ügyes kezed van. Lepelruhámat díszítsd ki, és fejemre készíts diadémot!
- Rendben úrnőm. Melyik virágra gondoltál?
- Férjem lótusz illata mellett a kék lótusz illik leginkább hozzám, de a diadémba csillagokra utaló, sárgát is kérek.
- Meglesz úrnőm! Mindjárt kitalálom, csak egy kicsit gondolkodom rajta. – szemével végigpásztázta a virágok maradványait, majd szemeit úrnője ruházatán tartva, hangosan kezdett gondolkodni.
- A ruhára legfeljebb a köpeny csomója fölé tennék egy kisebb csokorformát, amivel azt eltakarom, de úgy, hogy ferdén, a pektorálé felé mutasson. Az igazán különleges, ritka ékszer, érdemes ráirányítani a figyelmet.
- Ez igaz! – helyeselt Iuy.
- Kék és fehér lótusz szirmaiból kialakítva szépen belesimulna a ruházatodba, ami valóban különleges – az istenek korát idézi, hiszen mostanában mellmagasságban vagy alatta szokás megkötni a köpenyt, – de ugyanakkor észrevétlenül ki is emelkedne. Ruházatod nemes egyszerűségével légiesen karcsúnak mutat, felfelé vezeti a tekintetet, valóban illik hozzá az égboltot felidéző diadém. Mit szólnál hozzá, hogyha most kivételesen nem kifelé mutatnának a virágszirmok a diadémban, hanem felfelé, mintha maguk is oda igyekeznének. Tudom, ez merőben váratlan, de alul ellensúlyoznám egy kék búzavirágsorral, és homlokod közepén ott lesz a szokásos kissé lefelé néző kék lótuszvirág is.
- Úgy látom, most is tele vagy ötletekkel, úgyhogy a karkötő és fülbevaló tervezését teljesen rád bízom. – zárta le a témát, és már indult, hogy sminkes szolgálójának és fodrászának is legyen alkalma úrnőjét szépíteni erre a fontos lakomára.

 

Vissza