I. Amenhotep
 
A 18. dinasztia második uralkodójaként folytatta az egységes újbirodalmi állam megszilárdítását. Helyreállította a központi hatalmat és a jogrendszert. Uralkodása idején szerkesztették meg a Halottak Könyve első összeállítását, találta fel Amenemhab a vízórát, és 9. uralkodási évében jegyezték le az Ebers orvosi papiruszt. Uralkodása kezdeti időszakában vezetett líbiai és núbiai hadjáratot. Délen Egyiptom határát Sai szigetéig terjesztette ki. A karnaki templom egyik kapuján megörökítette szed ünnepségének előkészületeit (a mai 7. pylon ennek a helyébe épült.), mely alapján feltételezhetően közel 30 évig uralkodott – a kezdeti időszakban valószínűleg apjával, Jahmesz fáraóval közösen. Számos templomot épített vagy hozott helyre Felső-Egyiptomban, de a legtöbbet Karnakban építkezett építésze, Ineni (bárka-kápolna és I. Szeszosztrisz Fehér-kápolnájának a mása – köveik egy részét III. Amenhotep a 3. pylonba építette be.) Az egyiptomi hagyomány szerint Théba nyugati partján munkástelepet (ma: Deir el-Medina) alapított temetkezési együttese elkészítésére, mely egészen újszerű volt. Halotti templomát a szokástól eltérően a sírtól elkülönítve építette (helyére később Hatsepszut templomának az alsó terasza került, szobrai pedig Mentuhotep halotti templomába kerültek), és újítás volt az egyébként máig sem egyértelműen azonosított sírhely kijelölése a Királyok Völgyében. Ez IX. Ramszesz 16. évében még érintetlen volt az Abbott papirusz tanúsága szerint, múmiáját azonban I. Sesonk fáraó korában már szükségesnek látták áthelyezni a deir el-bahari cachette-be (DB320), ahol 1881-ben találták meg. Mivel nem volt örököse, hadvezére, I. Thutmoszisz követte a trónon. Nevének görög változata, Amenophisz, az Amenhotep „Amon elégedett" névből jött létre. Trónralépésekor a „Ré ka-lelke szent" nevet vette fel. Mindkettő istenkultuszában is tovább élt. Ennek alapjául a királysírt építő munkások szervezetének a létrehozása szolgált, akiket később Deir el Medinében telepítettek le. A legtöbb fogadalmi emléke is innen származik. Az Újbirodalom korának legfőbb istenített uralkodójának tekintették, akinek kultusza Ahmesz Nofertariéval összefonódva, Taharka fáraó koráig követhető. A nagy istenek társaságában jelenítették meg. Kultuszszobrait saját szentélyeikben helyezték el, ezek egyikének az alapjait meg is találták Dra Abu el-Nagaban. A szentély neve Men-szet volt. A szobrainak volt saját neve, mint „A kert Amenhotepe", „A széles udvar Amenhotepe", „Amenhotep, a vízen hajózó" és „Amenhotep, Hathor szeretettje". Legjelentősebb ünnepeinek idejét az újabb kutatás a következő dátumokhoz köti (néha máskor is előfordul): Akhet I, 29-30. nap – a szobor meglátogatja a munkásokat. Esetleg I. Amenhotep koronázásának az ünnepe. Akhet IV, 30. nap – körmenet a nyugati parton és oraculum; Peret III, 21. nap – halálának megsiratása, a szobor a Királyok Völgyébe megy, ahol a munkások olajat és krémeket kapnak; Peret III, 29. - IV, 2. nap – nagy mulatsággal összekötött évforduló, a kopt naptárban a Phamenoth hónap névadó ünnepe; Semu I, 19. nap – hétvége a Királyok Völgyében, oraculum; Semu I, 27. nap – temetőben ünnepelnek; Semu II, 1. nap – meditáció az isten képmása előtt, oraculum; Semu II, 13. nap – a király megjelenésének a napja az egész nyugati parton; Semu III, 11. nap – a király megjelenésének az ünnepe Deir el-Medinében.
 
© Győry Hedvig