Abüdosz / Abdzsu  (abydos varos )
 
 
Kairótól mintegy 600 km-rel délre, a Nílus nyugati partján fekvő város óegyiptomi neve Abdzsu (AbDw) volt. A területen a predinasztikus kortól a római korig folyamatosan laktak. Az őskori Nagada kultúra idején emelkedett ki, és jelentőségét a Ptolemaiosz korban vesztette el. A római korban garnizon és kis települések voltak itt.

Legkésőbb az 5. dinasztia korában lett Ozirisz isten szent városa. Korábban fő istenét Khenti-imentiunak, „a nyugatiak élén levőnek" nevezték. Az ősi istenre azonban lassan Ozirisz egyik formájaként tekintettek. A zarándokok (a legnagyobb mértékben az Újbirodalom idején) rendszeresen érkeztek ide egy, a mítosz szerint Ozirisz fejét rejtő sírhoz és a templomhoz. A 13. dinasztia korában a halottas ágyon fekvő Ozirisz szobrát is elhelyezték a sírban. Gyakran tisztelték meg az istent a völgyben felállított emlékművekkel. Nevezetes esemény volt minden évben az „Utak megnyitója" (Upuaut) vezetésével rendezett nagy körmenet, melyben Széth és Ozirisz hívei eljátszották az isten történetét. Az előadás során még össze is verekedtek. A templomban Ozirisz halálát elevenítették fel, majd a Nílus partján Hórusznak a Széth felett aratott győzelmét adták elő, ill. Ozirisz visszatértét, immár a halottak uralkodójaként. Hérodotosz az ünnepség leírása kapcsán a város kivilágítását is említi.

Abüdosz fontos szerepet töltött be az egyiptomi állam kialakulásakor: Nehennel (Hierakónpolisz) egyesülve megszerezte a hatalmat a közeli Nagada felett. Az új uralkodók a 0. dinasztiától kezdve (U jelzetű) temetőkörzetében építették sírjukat (pl. I. és II. Skorpió, Ka), és az 1. dinasztia alatt, majd a 2. dinasztia végén is Umm el-Qaab (B jelzetű) temetőjét használták, amit a Középbirodalom korától Pekernek (Pqr) neveztek. Később a völgy többi részét is a halotti kultusz szolgálatába állították, sokan kenotáfiumot (jelképes sírhely) építettek itt – pl. II. Szeszósztrisz és III. Szeszósztrisz, Jahmesz-Nofertari, III. Thotmesz fáraók. Jahmesz fáraó még piramissal is ellátta álsírját. Építettek azonban tényleges sírokat is. Erre jó példa a nemrégiben felfedezett Szenebkai, Második Átmeneti Korban élt fáraó sírja.

A 12. dinasztiabeli I. Szeszosztisz fáraó idején építette újjá az építész Mentuhotep az 1. dinasztiabeli Dzser fáraó masztabáját (O), mert Ozirisz isten sírjának tartották. Ettől kezdve a zarándokok ide is betértek, ill. számos sztélét és kápolnát (pl. II. Uahibré fáraó) építettek mellette. A sok áldozat eredményeként illetik ma ezt a környéket arabul az „edények anyja" (Umm el Qaab) névvel.
Számos magánsír és kultuszkápolna is épült a völgyben, jellemzően az északi részen, míg a déli oldalra többnyire a királyi emlékeket telepítették. A halotti és templomi kultuszokat, ill. a zarándokokat ellátó személyzet pedig városokban lakott. Jelenleg Wah-szut (WAh-swt) feltárása folyik, amelyik III. Szeszósztrisz kultusz-együttesének a kiszolgálására jött létre.

Méretében kiemelkednek I. Széti és II. Ramszesz templomai, ill. Merneptah Ozirisz temploma. A legkorábbi templom a predinasztikus korban épült, vályogtéglából, és Khenti-Imentiunak szentelték. Amikor a 6. dinasztia korában átépítették, már részben kőből készült, és Ozirisz egyik alakjaként tekintettek az itt tisztelt istenre. Még a 26. dinasztia idején uralkodó Jahmesz fáraó is tovább bővítette, sőt egy kápolnát is helyezett el benne. A legutolsó templomot I. Nektanebosz fáraó emelte itt.

Az ásatások során sok új ismeretet szerzünk még ma is. A templomoktól nyugati-délnyugati irányban archaikus település nyomaira bukkantak, míg óbirodalmi és első átmeneti kori házak maradványaira leltek a völgy délkeleti részében: Keskeny utca mentén 7-10-kisszobás, udvaros vályogtégla házakat és egy kemencékkel teli fajansz műhelyt tártak fel. A korabeli települések többsége valószínűleg a mai város, és a jelenlegi vízszint alatt van.

Néhány kiemelkedő műemlék:
Umm el Qaab – korai királyi temető a 0. és 1. dinasztia sírjaival, és a 2. dinasztia két fáraóját is itt temették el. Sorozatos sírrablások után is sok értékes lelet, etikettek, évfeljegyzések került elő, és egyedi jelenségek is megfigyelhetők, mint pl. Mer(et)neit királynő sírjában szamár áldozatot találtak.
Nagy Ozirisz templom: a predinasztikus kortól a 26. dinasztiáig folyamatosan alakították. A 6. dinasztiabeli újjáépítése előtt vastag hamuréteg borította be, ami komoly tűzvészt jelez. Még előtte, egy templomrendezés eredményeként korábbi fogadalmi tárgyai egyik szobába kerültek pl. Kheopsz elefántcsont szobra, Ménész edénye. A 11. dinasztia idejében teljes templomátépítés történt, majd I. Szeszosztrisz kiépítette körülötte a nagy templomkörzetet (temenosz).
I. Széti temploma: a fáraó emléktemploma és az ősök tiszteleti helye. Falát díszíti az az őslista, melyet Abüdoszi királylistaként szoktunk emlegetni. Az épület főszárnyában Ptah, harakhty, Amonré, Ozirisz, Izisz és Hórusz szentélye mellett I. Széti halotti kápolnája is megtalálható, míg a kiegészítő délkeleti szárnyban, ami a szokatlan L alakot létrehozza, a halotti istenek között Szokarisz és Nofertum is kápolnát kapott.
II. Ramszesz temploma : falait történelmi jelenetek díszítik, kívül a kádesi csata „képregénye" volt.
Ozireion: talán itt ünnepelték az Ozirisz misztériumot – az udvara mellett áldozati raktárak, az első udvar DK-i sarkában pedig kis királyi palota állt. Falán II. Ramszeszt dicsőítő mű (panegyricus) olvasható. I. Széti halotti temploma mögött áll. Falait áldozati jelenetek és a Halottak könyve meg a Kapuk könyve részletei díszítik.
Magánsírok: gödör- és masztabasírok az őskortól a római korig kerültek elő. A völgy a legnépszerűbbnek a 12-13. dinasztia alatt tekinthető. A sírokon kívül több száz halotti sztélé-emlék került elő.
Sunet ez-Zebib – a 2. dinasztia utolsó uralkodójának, Khaszehemuinak a sírkörzete (176x76 m). Vastag körítőfalai miatt régebben erődnek tartották. Mellette épült meg az Amba Musza kopt kolostor.
III. Szeszósztrisz sírkörzete: völgytemplom, feljáró, T alakú sírkerület – föld alatti sírkamra alkotják.
 
 
 
© Győry Hedvig