Antaeopolisz / Tjebu, Dzsu-qa (Antaeopolis Tjebu,Antaeopolis Dzsu-ka)
 
 
A Nilus keleti partján elterülő Qau el-Kebir óegyiptomi neve Tjebu és Dzsu-qa volt, és a 10. felső-egyiptomi nomosz székhelyeként működött. Négy nagy, teraszos halotti együttes képezi a nomosz kormányzóinak temetkező helyét a 12. dinasztia korában (Wahka I, Ibu, Szobekhotep, Wahka II). Az Újbirodalom korából a III. Thotmesz fáraó uralkodása alatt kitüntetett May sziklasírja (1456. sz.) kiemelkedő. Érdekes szokásnak tűnik ekkoriban, hogy régebbi sírokba értékes elefántcsont tárgyakat helyeztek el – feltehetően Széth és Nemtiui istenek tiszteletére.
A különböző korokból származó kisebb romok mellett, köztük egy újbirodalmi templom maradványai, mely első átmeneti kori alapokra épülhetett, egy monumentális Ptolemaiosz kori templom állt itt, melyet a napóleoni expedíció során még megörökítettek, de a 19. század első felében lebontottak. A templom építése Ptolemaiosz Philopator, Philométor és Marcus Aurelius nevéhez fűződik. Egy különleges harci istenségnek, Nemtiuinak volt szentelve, akinek latin megfelelője Antaeus - innen a város antik neve. A templom fő istennője Nephthüsz volt, akinek főpapját csak innen ismerjük.
A környéken többfelé tártak fel sírokat a Nagada korszaktól a római korig, ami azt mutatja, hogy a 10. felső-egyiptomi nomosz fővárosa folyamatosan lakott, népes település lehetett.
Számos lelet a torinói Egyiptomi Múzeumba került Ernesto Sciaparelli ásatása (1905-6) nyomán, de német és angol ásatók is dolgoztak itt.
 
 
 
© Győry Hedvig