Assziut / Szauti, Szatju (Szauti / Assiut neve hieroglifákkal kiírva )
 
 
A Nílus nyugati partján, félúton Kairó és Luxor között fekvő város óegyiptomi neve Szauti vagy Szatju volt, görögül pedig Lükopolisznak nevezték. A 13. felső-egyiptomi nomosz központja, az oázisokba vezető karavánutak kiinduló- vagy végpontja volt. A legfőbb helyi istent Upuaut néven tisztelték, akinek alakját a hellén lakosok a farkassal azonosították. Innen a város görög neve. Diodorosz (II.88) egy olyan történetet is megőrzött, mely szerint egykor farkas horda verte vissza innen az etióp hadat. Egy másik mítosz szerint Ozirisz farkas alakban segítette itt Iziszt és Hóruszt Széth elleni harcukban.
Nagyon kevés emlék maradt fenn a városból, de a környék sziklasírjai árulkodnak az előkelők életéről is. A nyugati hegyen a 9-12. dinasztiabeli nomarchoszok (kormányzók) sírjai különösen jelentősek, ill. a 19. dinasztia korából is ismert temetkezés, köztük az abu szimbeli templom építését megkezdő núbiai alkirály, Yuny és felesége, Renenutet sírja. Apja is itt temetkezett, és a főorvosi címet viselte. Talán sikeres gyógyításai miatt keresték fel sírját a zarándokok a ramesszida korban.
A temetkezések alapján a vidék a Nagada kor végétől lakott volt. Központi szerepet töltött be a környéken, kormányzói székhely lett, és ezt a rangot az egész óegyiptomi történelem során megőrizte. Országos szempontból is fontos lett az Első Átmeneti Korban, amikor a hérakleopoliszi dinasztiák mellett harcolt. Théba győzelmével azonban a város vezető politikai szerepe egészen a Harmadik Átmeneti Korig lehanyatlott. Ekkor, a 23. dinasztia idején I. Padimenti önálló királyságot hozott itt létre, aminek Piankhi / Peje Napatából indított hadjárata vetett véget. (Újabb fénykor csak a középkorban, a rabszolgahajcsárok darfuri karavánútjának hatására következett.)
A városban született a Kr.u. 3. században a neoplatonizmus megalapozója, Plótinosz. Assziut környéken saját nyelvjárás alakult ki, mely a kopt időkben a városról a lükopoliszi nevet kapta.
 
 
© Győry Hedvig