Datolyapálma
 
 
A pálmafélék családjába (Aracaceae) tartozó közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera) kétlaki, egyszikű növény. Átlag magassága meghaladja a 20 métert. Törzsét a lehullott levelek bázismaradványai veszik körül. Ahogy nő a fa, egyre magasabbra kerülnek az ernyőszerűen elhelyezkedő, átlag 4-6 m hosszú levélágak, melyen a két oldalt szimmetrikusan álló levelek levélszárnyai V alakban hajtottak. A levelek vége hegyes. Szintén középről ágazik ki a több ágra bomló, datolyafürtöket hozó sárgás-barnás virágzat is, melyet természetes körülmények között a szél poroz be, és kis, kemény terméseket hoz.
A datolyafa sivatagos és mocsaras területen egyaránt jól érzi magát, amennyiben a talajvíz szintje elég magas ahhoz, hogy gyökereivel elérje, és a hőmérséklet megfelelően magas. Tudományos neve, a görög phoinikosz szó alapjelentése „föníciai". (Érdekes módon az egyiptomiak szent benu madarát is így nevezték a görögök.) Ehető termést mesterséges beporzásával hoztak létre – már az őskorban. Ezt a porzós virágú ágak női fákra helyezésével végezték. Noha nem őshonos, a datolya Egyiptomban a legkorábbi időktől az emberi élet részét képezte, írásos emlékekben az archaikus kortól megtalálható, és óegyiptomi neve a bener egyúttal az „édes" megnevezésére is szolgált. Ennek oka, hogy termését édesítőszerként használták. Tömbökbe préselve tárolták, és Deir el-Medinében munkadíjként is adták. De készítettek belőle orvosságot, valamint sűrített és erjesztett datolya italt. Ez nem csak fogyasztási célokat szolgált, hanem a mumifikálásban is szerepet kapott. Ismerték a pálmaitalt is, melyet a törzs záró rügyén ejtett bevágásból kicsurgó folyadékból nyernek. Kérdéses azonban, hogy Asszíriából importálták, vagy maguk is előállították. Ugyanis rendkívül költséges, mivel a sérült növény nedve kifolyása után elpusztul. A pálma törzsét tetőfedésre, levelei középső ágát bútorok, ládák és kosarak alapanyagaként hasznosították. Leveléből seprű és kötél lett. A levéltöveknél sűrű fonaltömeg nő, melyet fonál, gyékény, sőt paróka készítésre is felhasználtak. A fa megihlette az építészeket is – az 5. dinasztia korában alkották meg az első pálmaoszlopokat. A datolya ligetek (pl. Butó, Héliopolisz, Ahmim, Dendera) a vallási életben szintén fontos szerepet töltöttek be, a fára pedig, mint napisten szent növényére tekintettek.
 
© Győry Hedvig