Elefánthal (mormürosz)
 
A csőrösszájú halfélék (Mormyridae) családjába tartozó Mormyrus nemzetség fajaiból több is rendszeresen megtalálható óegyiptomi alkotásokon, ill. csontjai a leletek között. Afrikában őshonos édesvízi hal, melyet néha elefánthalnak szoktak mondani fejkiképzése miatt. Feltehetően a bioelektromos jelzések vétele miatt, agya szokatlanul nagyméretű. Intelligens halnak tartják. Különleges a belső fülszerkezete. Puhatestűekkel táplálkozik. Egyes fajok szájrésze húsos kitüremkedéssel jellegzetes formát ölt, és valószínűleg szenzorokkal rendelkeznek. A hal testének vékony bőrrétegében elektro-receptorokhoz vezető pórusok vannak. A zavaros, mély vízben elektromos teret hoz létre a tájékozódás megkönnyítése érdekében. (Sok helyen tévesen csukának szokták nevezni. )
Az Egyiptomban élő fajok jellegzetes szájformájuk miatt a görögöktől a „kalapácshal”, oxyrhynhosz nevet kapták. Három fajuk ismert az ókori Egyiptomból: az óbirodalmi masztabák nagy elefánthala a Mormyrus Cachieve Linné (arab kaszif), melyet ma a különösen veszélyeztetett fajok között tartunk számon, és a Mormyrus niloticus meg a Mormyrus kannune Forskal (arab kannumah és mizzah). Az ókori egyiptomiak az wxat, mDd és a XAt szót használták rájuk. Ez utóbbi szó a "holttestet" is jelentette. Az elefánthal fogyasztása az ókori Egyiptomban, legalábbis a szaiszi kortól tilos volt a papoknak, de mivel a halotti áldozatok ábrázolásain korábban sem fordul elő, ez a tilalom a fáraókor egészére igaz lehet. A köznép viszont szívesen fogyasztotta, eltekintve a kultuszhelyek lakóitól.
A elefánthal (Aelianus szerint) a halott Ozirisz sebéből jött létre, Plutarkhosz szerint Ozirisz phalloszát falta fel (De Iside 18). Más mítoszok istennővel hozták kapcsolatba. Kultikus tiszteletben a szaiszi kortól részesült, amikor egy női istenséggel került szoros kapcsolatba – fejére Hathor koronát erősítettek, és szánra helyezve ábrázolták, ami egy elefánthal alakos kultuszszobor előképre utal. Sztrabón említ is egy neki szentelt el-bahnaszai templomot. Tisztelete Közép-Egyiptomban lehetett a legelterjedtebb, ahol a mai el-Bahnasza városát görög néven Oxürhünkhosznak nevezték, sőt az egész 19. felső-egyiptomi nomosz is erről a halról kapta a nevét. Városát úgy tűnik, a szaiszi korban alapították. (Óegyiptomi neve Pemdzse volt.) Vele szemben, a Nílus jobb partján található Künopolisz, a „kutyák városa”. A két város Plutarkhosz szerint harcban állt egymással, mivel ott megették az elefánthalat. Erre az oxürhünkhosziak a kutyát. A rómaiak állították helyre közöttük a békét. Ezen a vidéken került elő a legtöbb bronz elefánthal szobor – fogadalmi ajándékok voltak.
A környéken mumifikált elefánthal temetőt is találtak. Rablóásatásokból olyan kisbronzok is ismertek, melyeken az elefánthal előtt térdelő alakot mintáztak meg. Néhány példányra dedikációt véstek, mely Toeriszhez szólt. A nomosz egyébként nagy mennyiségű papiruszai azonban nem említenek elefánthal formájú istenséget.
Szobra elszórtan máshol is került elő, és a perzsa kori el-Hibiszi templom katalógusából tudjuk, hogy egy núbiai településen (Szen) Hathornak volt elefánthal formájú kultuszszobra. Görög papiruszokból az is kiderült, hogy a Fajúmban is neveztek el róla egy települést, de ennek hollétét egyelőre homály fedi. Mumifikált mormüroszt még Abüdoszban temettek. Plutarkhosz szerint ilyen célra nem volt szabad horoggal elkapni őket.
 
© Győry Hedvig