Gazella
 
A kis és középméretű, vállpúp nélküli, rövid farkú lóantilopformákat a gazellák alcsaládjába sorolják. Szarvuk kifelé fordított líra alakot képez. Kecses mozgásuk, karcsú alakjuk a szépség szimbólumává tette őket – az egyiptomi szerelmes versek is utalnak erre. Több fajtát is megkülönböztetnek. Egyiptomban elterjedt volt az alacsony termetű Dorcas gazella. Ezt gehesznek nevezték, és szívesen tartották kis kedvencként a házban. Ismerték még a valamivel magasabb Soemmering gazellát (gesza), és ritkábban más fajtákat is ábrázoltak (Gazella leptoceros, Gazella subgutturosa). Egykor bőségesen élt a Nílus parti síkságon, mára már Etiópiáig visszaszorult.
Jellemző eleme az egyiptomi sivatagi vadászat jeleneteinek a sírokban – a Középbirodalom korával bezáróan még domesztikálásával is kísérleteztek – és a felvonulások ábrázolásának a templomfalakon. Áldozati állatként is gyakran megjelentek. Rákerültek különböző tárgyakra, akár szoptató tehén és kisborja formájában is. A Hathor-táncosok kasztanyettához hasonló hangszerének a végén szintén előfordul gazella fej megmintázása. A 18. dinasztia idején pedig luxus tárgyakat alakítottak ki gazella alakban a nőiség bájának és a kecsességnek a kifejezésére. Ezért is hordhattak a hercegnők gazella fejes diadémot a fejükön. A núbiai medzsaj csapatok viszont gyorsasága miatt helyezték jelvényükre alakját, ill. sírjaikba a gazella koponyát.
Az őskorban néha az emberekhez hasonlóan temették el, és áldozati edénykét is helyeztek mellé. Ez a jelenség talán kapcsolatban áll a Piramisszövegeknek azzal a mondásával, ahol Ozirisz holttestét a "Két gazella" (Geheszti) nevű helyen találták meg, ill. vette gondjaiba Nephthüsz. IV. Mentuhotep fáraó szarkofágjához való kőtömböt szintén egy gazella mutatta meg az Amenemhat vezette expedíciónak. A tárgyak esetében képe többször a gyógyítással és a regenerációval hozható kapcsolatba, mint az újjászületés és regeneráció szimbolikus megjelenítése.
A hím gazella Széth isten szent állatának számított, és ebben a kontextusban gyakran nevezték az "Ép szem elrablójának" (khenep udzsat). Ebben a funkcióban Sed és Hórusz isten is vadászott rá, és kialakult egy rítus, a "gazella megölése". Mitológiai értéke és bőséges sivatagi előfordulása miatt kedvelt halotti áldozatnak tekintették - ábrázolások és csontleletek egyaránt tanúsítják. Ez utóbbiak azt is elárulják, hogy foglalkoztak a tenyésztésével.
Sivatagi állat lévén kapcsolatba került a 18. dinasztia korában meghonosodott szíriai Resep istennel. A királyt védelmező, jóslatot adó, és gyógyító termékenységisten fején ugyanis előszeretettel helyeztek a fehér-korona elejére gazella fejet.
A nőstény gazella az ókori Egyiptomban a "rossz víz" (asszuáni katarakta) istennőjének, Anukisznak volt a szent állata. Eszna vidékén két olyan kultuszhelye volt, ahol "Anukisz-Nephthüsz, a gazella" formában tisztelték (Kom Mir városa a "Két gazella" (Geheszti) nevet kapta) Környékén számos Dorcas gazella múmiát tártak fel. A késői korban pedig a koptoszi Izisz istennőt jeleníthette meg, bár kedvéért Denderában is temettek Dorcas gazella múmiát.
 
 © Győry Hedvig