Hárfásdal
 
 
Egy Óbirodalom korában feltűnt énekforma, a hárfásdal a Középbirodalom idején önálló műfajjá nőtte ki magát. Nevét szokásos előadásmódjáról, a hárfa hangja mellett előadott énekről kapta. Célja kezdetben a halott nevének fenntartása volt, és ezzel együtt a halál utáni élet dícséretének egyik formája. Az Első Átmeneti Korban, vagy a Középbirodalom elején aztán Intref király hárfását követve, az élet múlandósága került előtérbe, és a földi élet élvezetére helyezték a hangsúlyt. Az Újbirodalom idején a vallási fellendülés ismét a túlvilág pozitív vonásait helyezte előtérbe. Elképzelhető, hogy ennek a dalformának a görög linos, mely szintén halotti ének, volt a megfelelője a hellén világban. Ebben az esetben – Hérodotosz feljegyzése alapján – az ilyen dalokat a perzsa korban Egyiptomban manerosznak nevezték.
 
 
© Győry Hedvig