Héliopolisz / Iunu
 
 
Az óegyiptomi Iunu („oszlopok" ti. helye), a bibiliai On, mely görög nevét (Héliopolisz) a város fő istenéről , Atum-Ré
Napistenről nyerte, ma Ain Shams („Nap kútja"), el-Matariyya és Tell el-Hisn néven Kairó és környéke részét alkotja. Romjai becslések szerint 15-20 méter mélyen fekszenek a mai felszín alatt.
Az őskortól lakott település volt. Az Ó- és Középbirodalom korában különösen sok templomot és szentélyt építettek területén. A Nílushoz az Itji csatorna kötötte. Kikötőjét a Harris I. papirusz említi. Az itt álló Nap templomok egész Egyiptom életében központi szerepet töltöttek be. Nevük Per-aa („Nagy ház") és Per-Atum („Atum háza") volt. Később Ré-Harakhtineak is építettek templomot. Itt állt a „főnix-háza" (Hwt bnw) és a Napisten szent kövének a benbennek a temploma (Hwt-bnbn) is. Ehnaton korában Aton templom épült. Jelentős volt a Ré köré csoportosuló isteni kilencség kultusza, és több helyi istenséget ismerünk, mint Nebet-hotepet vagy Iuszaasz, akiket szintén templommal tiszteltek meg. Ősi, szent állatnak tekintették a Mnévisz bikát, és talán az ő szimbóluma volt a bikafejes oszlop, melyet fétisként tiszteltek.
Ré papjait rendkívüli tudással felruházott embereknek tekintették. A főpapot a „látok legnagyobbika" cím illette meg. Hérodotosz szerint történeti kérdésekben ők voltak a legtájékozottabbak – Manethón is itt volt főpap, a templom archívuma alapján írta meg egyiptomi történetét I. Ptolemaiosz fáraó korában. A görög hagyomány szerint ellátogatott hozzájuk Homérosz, Szolón, Platón és Püthagorasz is. A Kr.e. 1. század végére azonban a város már szinte elnéptelenedett, mint Sztrabón leírásából tudjuk. A római korban számos obeliszkjét elszállították.
 
© Győry Hedvig