Íjászat
 
 
Az ókori egyiptomi testedzés egyik kedvelt formája volt az ijászat, melynek hadászati és vadászati célja egyaránt fontos volt számukra. A céllövészet is a felkészülés érdekében alakult ki, és vált elterjedtté. Különösen fontos lett a 18. dinasztia korában, amikor a legnépszerűbb királyi sportok között szerepelt. Ennek oka a hadászati jelentőségen túl feltehetően annak is köszönhető, hogy a hükszoszokkal az íjnak egy új, nagyobb teljesítményű fajtája honosodott meg, az összetett ij, melyet különböző fafajták és szaru komplikált összeépítésével hoztak létre. Ez jóval nagyobb átütőerő pontosabban irányított kifejtésére volt alkalmas, és a vesszőt is messzebb röpítette.
Tutanhamon íjkészletében egy különleges, kettős íj is megőrzödött, mellyel két nyílvesszőt lehetett kilőni, és egy szokatlanul kicsi, még gyermekhez méretezett darab. Nincs kizárva, hogy gyermekként tanulta használni, vagy már akkor szórakozásként lőtt célba, ahogy egy herceg is tette a dinasztia kezdetén, I. Thotmesz fáraó korában. A díszes tegezek, változatos nyílhegyek a királyi reprezentáción túl, ugyancsak a kedvtelés irányába mutatnak.
Igazi nagy sport teljesítmény azonban III. Thotmesz és II. Amenhotep fáraók nevéhez fűződik. Az előbbi egy armanti sztélén azzal büszkélkedett, hogy a 3 ujj vastag kovácsolt réz céltáblát úgy átlőtte az egész hadsereg szeme láttára, hogy 3 tenyérnyivel szaladt túl rajta a nyíl. Gondoskodott fia edzéséről is a thiszi Min nomarkhosz személyében, aki ezt sírjában is megörökítette. A gizai Szfinx sztéléjén pedig maga II. Amenhotep sorolta fel sport teljesítményeit. Kiemelte az ijászatot, ahogy később IV. Thotmesz is tette. II. Amenhotep kb. 10 méter távolságból 1 kéz vastag ázsiai réztáblát szabályos távolságokban a lőtéren úgy lőtt keresztül nyilaival, hogy azok a túloldalon a földre hullottak. A médamudi templomban pedig azt olvashatjuk, hogy bemutatója után díjat ajánlott fel annak, aki túltesz rajta, de nem akadt senki. Teljesítményei olyan híresek lettek, hogy az újabb kutatások valószínűsítik, hogy az Odüsszeia íjász versenyének az ötletadója lett. Ay, majd II. Ramszesz céllövő mesterségét a céltábla alá kötözött foglyok jelenete hangsúlyozza – feltehetően az ellenség megfélemlítése érdekében is. A későbbi íjász jelenetek már nem a céllövészet körébe tartoznak.
Bár a céllövészet az Újbirodalom korában elterjedt sportág volt, a királyok esetében az ázsiai céltábla átlövének szimbolikus értelme is volt: az ellenség megsemmisítése, az egyiptomi királyi hatalom fennsőbbségének a hirdetése.
 
 
© Győry Hedvig