Kacsa
 
 
A vízi madarak egyik nagy csoportját alkotó récefélék nem csak nagy számban, de fajtájukban is változatosan képviseltették magukat a fáraók korában. Csak egy részüket lehet egyértelműen azonosítani. Ezek, a hétköznapi életben kacsának nevezett madarak az úszórécék (Anatini), bukórécék (Aythyini) és halcsontfarkú récék (Oxyura) nemzetségébe tartoznak: nyílfarkú réce (Anas / Dafila acuta), melyet zet szóval neveztek meg, és mely a „repülni” meghatározó jeleként szerepel a szövegekben; a csörgő réce (Anas crecca), mely a sz(er) hangot jelezte; a böjti réce (Anas querquedula); a tőkés réce, vagy vadkacsa (Anas platyrhynchos); a fütyülő réce (Anas penelope); a kanalas réce (Anas / Spatula clypeata); a kontyos réce (Aythya fuligula) és a kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala). Ez utóbbi valószínűleg az óegyiptomi beszbesz névre hallgatott.

A kacsák a ludak, darvak és galambok mellett alapvető táplálékforrásul szolgáltak akkoriban, mint ma a tyúkok. Etették, sőt tömték őket. A pillanatnyi szükségletnek megfelelően sütötték, a felesleget sózva és szárítva tárolták. Így vált a kövér kacsa a dzsefa (DfA)  / „élelem”, usa (wSA) / „kövér” és az afi, afaf (Afj, AfAf) / „zabál, tömi magát” meghatározó jelévé. Elkészítése is annyira közismert volt, hogy egy sír megsértőjét azzal fenyegették meg, hogy kitekerik a nyakát, mint a csörgőrécének. A halotti lakomák hagyományos étele volt, de megerősítő erőt is tulajdonítottak neki. Megtalálni képüket a ház urának a széke alatt is, ami talán arra utal, hogy volt, aki kis kedvencként tartott kacsát.

Sok vadon élt. Hálóval, csapdával és csalogatással is foglyul ejtették. A táplálékszerzésen túl a madarászat lehetett időtöltés is. Az ábrázolások alapján, ilyenkor a kis csónakban felesége mellett állva, bumeránggal vadászott rá a sír tulajdonosa. Ez a jelenet az előkelő sírokban rendszeresen visszatérő, feltehetően szimbolikus értékű motívum. Lehetett a vadon élő zsákmány az ellenséges erők megszemélyesítője, mely felett győzedelmeskedett a sír ura, a regenerációt biztosítva, másrészt feltűnően gyakran látni a párral együtt ilyenkor egy libát, ami a jelenetnek erotikus jelleget kölcsönöz.

A récék kecsesen visszahajlított nyaka az esztétikai értéken túl praktikus hasznot is hajtott, ugyanis számos tárgy alakjához kiválóan illett. Szívesen alakították ki ezzel a formával a botok és füstölők végét, kenőcsös kanalakat, edények fülét, líra és hárfa szárát, hajók tatját, vagy alkalmazták a skaraboidokon és pecsételőkön.

.
 
© Győry Hedvig