Maat istennő / fogalom
 
 
Az ókori egyiptomi élet alapvető fogalma volt a maat, amit „igazság, rend, harmónia, etika, morál, becsület, a törvények tisztletben tartása" és más hasonló kifejezésekkel lehet leginkább körülírni. Tiszteletben tartása és fenntartása a fáraó, és minden ember feladata volt. Ennek értelmében ajánlotta fel a fáraó, mint az „Igazság ura" az istennő jelvényét a különböző isteneknek, akiknek „a táplálékaként" tekintettek rá.

Központi szerepének jele, hogy istennőként tisztelték, akit gyakran látni apja, Ré Napisten mögött. Közel állt a bölcsességhez, aminek megszemélyesítőjét, Thot istent férjének tartották.
Maat istennőt karcsú hölgyként ábrázolták, kezében a hatalom uasz-jogarával, és az „élet" ankh jelével. Fején strucctoll emelkedett, és lehettek szárnyai. Szívesen állították a nevét jelző csapott oldalú dobogóra.
Templomairól viszont alig hallunk – úgy tűnik, csak az Újbirodalom korától épültek: ismert kultuszhelyei Karnak, Deir el-Medina és Memphisz.

Mint Ptahhotep írta Intelmeiben, „Őrizd meg Maat igazságát, át ne hágd azt, mert többé nem tárja néked ki szívét!". Ez pedig nem csak az élőknek, de a halottak számára is kulcsfontosságú tanítás volt, hiszen a Halottak Könyvében, a szív mérlegelésekor a „kettős maat csarnokában" az istennő vagy jelvénye, a maat-toll alapján dőlt el a halott túlvilági sorsa: ha szíve igazat mondott, amikor egy-egy bűn elkövetését tagadta, akkor könnyű volt, mint az istennő strucctolla, és jogosulttá vált az örök életre. A Piramisszövegekben még két Maatként ítélte meg, hogy a fáraó jogosult-e a túlvilágon a királyi trón elfoglalására. Ani papiruszán a 42 bűnt számonkérő bírói testületről olvasható, hogy „Ők a rejtett maathoz tartozó istenek, akik életük éveiben a maatból táplálkoztak."
A maat szó gyakran került bele a nevekbe is. Így II. Ramszesz fáraó nevébe, ahol az Uszermaatré „Ré igazsága erős" elnevezésben kifejeződik a korszak általános szemlélete. Hatsepszut királyné, akinek másik neve Maatkaré, vagyis „Ré lelke igaz / az igazság", Maat kinyilatkoztatása alapján vált királynővé. Thébai temploma Montu körzetében állt, itt jelölte ki az akkor még régensként működő özvegy királynét.

Számos papját ismerjük, de sokuk nem templomi liturgián fejtette ki tevékenységét, hanem bíróként működött. Hivataluk jelét, az istennő térdelő alakját hordták nyakláncuk függőjeként. Először a vezír megjelöléseként hallunk az 5. dinasztia korában Maat papjáról. Maat követői voltak az írnokok is, mivel az ő előírásai szerint éltek magán életükben és hivatali tevékenységükben.

Az istennő a kozmikus világrend fenntartója volt, aki a csillagokat, évszakokat, a Nap járását ... is biztosította, és ebben a szerepében az isefettel, a „káosszal" állították szembe. Tevékenységében segítették az egyiptomiak a helyes hétköznapi és rituális élet betartásával, hiszen szemléletük szerint az ezekben bekötvetkezett zavarok világméretű gondokat, erőszakot okozhattak. Ezért volt fontos a pártatlanság, a morális élet, a szokások megtartása, a jól végzett munka, az elesettek megsegítése, és a pozitív értékek. Mindent ebben az egységben láttak, a kozmikus világrend részeként. Maat képviselte tehát a standard értékeket, ennek alapján döntöttek a bírók is – erre utalt jelvényük.

A fogalom korabeli körülírása, magyarázata az intelmekben (szebait) is megfogalmazódott, melyek a maat alkalmazásának egyfajta gyakorlati és elméleti kézikönyveinek tekinthetők.
 
© Győry Hedvig