Macska
 
 
A macskák családja (Felidae) két alcsaládra oszlik, a valódi macskafélék (Felinae) és a gepárdok (Acinonychinae). A nagymacskákhoz (Pantherini) tartozik az oroszlán, párduc, leopárd, a kismacskákhoz (Felini) a karakál, szervál, vadmacska és macska. Ez utóbbiak közös egyiptomi neve a miu / "macska(féle)". Maga a szó a nyávogást utánozza.
A háziasított macska szórványosan megtalálható az őskori állattemetkezések között, de ábrázolását csak a Középbirodalom idejétől ismerjük, amikor az írott forrásokban is emlegetik, többek között a vízimadarakra való vadászat egyik segítőjeként. A személynevek között mindenesetre a miu előfordul már az Óbirodalom korában. A macskatartás az Újbirodalom idején vált általánossá, feltehetően a rágcsálók és kígyók elleni védekezés egyik formájaként. Ekkor vált jellemzővé a macskák jelenléte gazdájuk széke alatt, ill. a sírbejárat két oldalán egymással szemben ülve. Népszerűségét mutatja, hogy állatmesék szereplője lett, bekerült az álmoskönyvbe, és számos gyógyszeralapanyagot lehetett nyerni belőle.
Az isteni szférába forrásaink alapján a 18. dinasztia idején került, amikor a nofer / "szép, jó, tökéletes" néven tisztelte a nép. Az eredetileg oroszlán formájú Basztet istennő is ekkor vette fel alakját. Az oroszlán-macska kapcsolat adja az alapját annak a mítosznak, mely a Napszemnek is nevezet udzsat szemhez kapcsolódik: a núbiai vadászatből hazatérő Hathor-Tefnut, aki eredetileg napistenaz udzsat szem pedig hatékonyan tudott segíteni. Hórusz szemeként ugyanis Széth megsebesítette, sőt ki is tépte, mégis meggyógyult. Ez mítikus előkép a megmart ember gyógyulását is előidézhette.
A kandúr viszont Ré napisten egyik megjelenési formája lett - így győzte le saját kezűleg Apophisz kígyót. Ezt a "Nagy kandúrt" gyakran említik a Naplitániában is. A túlvilági vezetőkben pedig előfordulnak macska alakú / fejű démonok.
A késői korokban a macska különleges tiszteletben részesült, és az elhullott állatokat mumifikálták. Temetője nemcsak Bubasztiszban, hanem számos további helyen épült, közöttük Szakkarában és Thébában.
 
© Győry Hedvig