Nyúl
 
 
Az egyiptomi sivatag egyik jellegzetes vadja volt az üregi nyúl (Lepus capensis). Nevét a Középbirodalom korától őrizték meg forrásaink sxat vagy sXat formában, alakja azonban a wn / "van" szó írására szolgált. Feltehetően a kezdet kezdetén nevének volt egy wn formája is. Ez annál is valószínűbb, mivel ez a hangsor a wnj "siet, elmegy vmi mellett" igére is jellemző. Az ilyen névadási mód pedig, "az, aki siet, elmegy vmi mellett", vagyis egy fontos tulajdonsággal körülírni egy állatot, gyakran alkalmazott módszer volt.
A nyulat ritkán említik az egyiptomi szövegek, pedig alakja az Óbirodalomtól a késői korig megtalálható az amulettek között, és Unut istennő nomoszának, a 15. felső-egyiptomi nomosznak a jelvényében is megjelent. Fejét viselhették alvilági istenek, füle pedig szintén a Nyugat lakói között, oroszlán, macska és kutya fejen is feltűnt. Néha a Hórusz-táblákon a gyermek isten kezében szintén felfedezhető a nyúl, ami egyértelműen veszélyes, ártalmas állatot jelez. Az ok kiderítése azonban még további kutatásokat igényel. Irigylésre méltó tulajdonságait viszont Plutarchos jegyezte fel, aki szerint az egyiptomiak nagyra becsülték gyorsaságát és éberségét.
Húsát mindenesetre főzve fogyasztották. Nem tenyésztették, de vadásztak rá a vadszamarakkal együtt. Ebben különösen II. Amenhotep fáraó tűnt ki forrásaink alapján.
 
© Győry Hedvig