Oroszlán
 
Az oroszlán az utolsó jégkorszak idején még Európában és Amerikában is élt. Ma már csak foltokban található élőhelye az afrikai kontinensen. Az egyiptomi oroszlán a macskafélék családjának (Felidae) az észak-afrikai "berber oroszlán" (Panthera leo leo) alfajához tartozott. Az Újbirodalom kora után már nem hallunk róluk a Nílus völgyében. Pedig III. Amenhotep fáraó még azt tudatta országának népével, hogy 102 egyedet ejtett el. (Az alfaj utolsó vad példányát 1922-ben Marokkóban lőtték ki, de állatkertben még él ilyen oroszlán.)
Falkában élő, húsevő ragadozó. A közös támadás teszi lehetővé, hogy olyan nagyvadakat is elejtsen, mint a víziló vagy a kafferbivaly. Az oroszlánok azonban elsősorban a gyengébb állatokra pályáznak, melyeket leginkább a nyakuknál átharapva ejtenek el. Fajtársaikon kivül a hiénák és a krokodilok a legveszélyesebb ellenségeik. Nagyon sokat alszanak, és éjjel is élesen látnak. Egyszerre 1-5 kölyök születik, melyek 2-18 hónapig szopnak. Érdekes, hogy az oroszlán nem szereti a vizet.
Tisztelete Egyiptomszerte népszerű volt. A kultuszhelyek jellemzően a sivatagi völgyek bejáratánál sűrűsödtek, és istennőknek szentelték. Szahmet, Mehit, Mentet, Pahet és Tefnut néven hódoltak előttük, ill. mint „ szeme" még további oroszlán-istennők is ismertek. A hímoroszlánok között Mahesz kultusza emelkedik ki a Nílus deltában, és párban Ruti néven Héliopoliszban a kettős oroszlánt tisztelték, akiket Suval és Tefnuttal, Atum isten gyermekeivel azonosítottak. Ez persze lehetővé tette, hogy néha atyjukat, magát a napistent is oroszlánnak tekintsék. Az oroszlán lehetett a férfierő megtestesülése, de jelentős szerepet töltött be a királyszimbolikában is. Ábrázolhatta magát a királyt, mint például a núbai Szolebben III. Amenhotep oroszlánjain, jellemzően azonban csak testüket mintázták meg, és emberi fejjel látták el. Ezek a szfinxek a fáraó uralkodói és szoláris jellegét egyaránt kifejezték. Elhelyezésük azonban sokszor védő jellegükre utal. Ez mutatható ki a templomok falán, a bejáratok előtt sorokozó oroszlánok, ill. szfinxek során, a zárakon vagy a királyi bútorokon ábrázolt oroszlán alakok esetében is. Az „ellenség leverői" vagy a „vad tekintetű" jelző jól kifejezi az oroszlánnak ezt az arculatát. Az „oroszlános trón háza" kifejezés pedig már az Óbirodalom korából tükrözi. A halottak sem mondtak le védelméről – a korai időktől oroszlános ágyon történt a mumifikálás, és gyakran kaptak oroszlán alakú amulettet. Ezeket azonban az élők is hordták, és a készítéskor különféle területekre vonatkozó védővarázslattal látták el őket. Maguktól az élő oroszlánoktól is védhettek, amire varázsige is maradt fenn, és amit a Hórusz-táblákon marokban tartott oroszlánok domborművei mágikus úton kívántak biztosítani. Ilyen esetekben még Apophisz kígyónak is nevezték.
 
© Győry Hedvig