Papirusz növény
 
A trópusi Afrika, Palesztina és Szicilia mocsaras területein, és lassú folyású vagy állóvizeiben honos. Még az 1 m mély vízben is jól érzi magát. Sűrű bozótot alkot, melyben szívesen raknak fészket a madarak. Vízen úszó darabjai kis szigeteket „szudd" alkotnak. Magas szára háromszög metszetű, átlag 1-3 m-re nő, de kedvező körülmények között ennek dupláját is elérheti. Szivacsszerű bele van. Tavasztól őszig folyamatosan virágzik. Vastag, fás gyöktörzse révén szaporodik.
Az Egyiptomban termesztett változat a Cyperus papyrus antiquorum (Willd.) Chiov. volt. A koraközépkorban kipusztult a Nílus deltából, de ma már több helyen sikerült Szudánból hozott tövekkel újratelepíteni. Gyökértörzse gátolja a talajeróziót, felfogja a szennyezéseket, sőt víztisztítóként is alkalmazható.
Óegyiptomi neve az uadzs a „friss, zöld, üde, virágzó (ti. prosperáló, sikeres)" jelentéseket is magában hordozta. Aratását a 4. dinasztia korától ábrázolták. Fontos szerepet kapott a vallási életben is (Alsó-Egyiptom szimbóluma, az istennők állandó kelléke, az ifjúság, frissesség kifejezője, az újjászületés, regeneráció szimbóluma ...) és gyakran ábrázolták. Felhasználták csokor, halotti koszorú, láda, legyező, labda, edény dugó ... készítésére is, és tüzelőanyagként is hasznosították. A levél fonata alkalmas házfalak, kerítések készítésére. Rostjaiból fonalat (vitorlának, ruhának), gyékényt, kötelet, szandált és kosarat készítettek, szárából tutajt és csónakot kötöttek, a szár belének vékony szeleteiből pedig, melyeket egymáshoz ragasztottak, készült a papirusztekercs (görögül papürosz és büblosz). A görög büblosz kezdetben a papirusz belét jelölte, később lett belőle az íróanyag, majd könyv. ill. Biblia. A papiruszt csak a Kr.u. 10. században váltotta fel a kínai eredetű papír. A papirusz szálat a hajókon tömítőanyagként is alkalmazták. A keményítőben gazdag fanyar, pikáns ízű gyökérgumót és a szár alsó részét nyersen, főzve és sütve fogyasztották, és gyógyhatásáról is tudtak.
 
© Győry Hedvig