Sárgarigó
 
Az óegyiptomiak megfigyelték, hogy a genu / „sárgarigó” (Oriolus oriolus oriolus) évente kétszer átrepül hazájuk felett. A levegő és mocsár különleges madarának tartották, és felfigyeltek rá, hogy mennyire szereti a szőlőt. Egyik állandó menevezése is a „szőlőt tönkretevő” volt.

Egyik sírfestményen a csónakban ülő pár egy ragyogó sárgarigót látott meg, mire a leány reá mutatva kéri az ifjút, hogy „hozd el nekem azt a sárgarigót!”, és az ifjú rögtön meg is ígéri. Máskor a leány egyik kezében sárgarigót, másikban az ifjú hajtincsét tartja.

Forrásaink azt is elárulják, hogy húsát ízletesnek tartották. Festményen látni, amint a madarászok csapdával vagy hálóval elkapják. A masztabákbanmegtalálni kalitkába zárva, ami azonban valószínűleg domesztikálási kísérlet, vagy ideiglenes „tárolás” célját szolgálta. Felismerhető Uszerkaf fáraó halotti templomában.

Az orvosi alapanyagok között előfordul a „sárgarigó zsírja”. Rovar okozta szúrás kezeléséhez alkalmazták, ill. egy nőgyógyászati receptben füstöltek ezt tartalmazó orvossággal a szemek védelmére.

A különleges figyelmet feltehetően a madár sárga színe keltette, mely az aranyra emlékeztet – vö. magyarul is hívják aranymálinkónak. 

 
© Győry Hedvig