Skarabeusz
 
Egyik kedvelt amulett típusa az ókori egyiptomiaknak a ganajtúró bogár (Scarabeus sacer) alakjában mintázott skarabeusz. Ré napisten hajnali formájával (Heper) azonosították, mivel gyakran látták, amint kis golyócskát tol maga előtt, és ez a tette, ahogy Plutarkhosz írja - a napkorongra emlékeztette őket. Neve a héper „keletkezik, létre jön" szavakat fejezte ki. Ez a képzelettársítás valószínűleg azért alakult ki, mivel a Nílus áradásának a visszavonulta után gyakran látták, amint az iszapból – vagyis a semmiből – létre hozta magát, kikelt. Az újjáéledés, újjászületés szimbólumává vált. A bogár csillogó fénye is segíthette a Napistenhez való közelítését.
Az Óbirodalom kezdetén tűntek fel, és készítésük hamar elterjedt. Jellemzően sírokból ismerjük őket. A védő jellegen túl a hivatali életben is fontos szerepet tölthetett be, mivel jelentős mennyiségben készültek skarabeusz pecsétek is. Ilyenkor aljukra egészen kis méretű hieroglifákkal a tulajdonos nevét és címeit vésték ki. A Középbirodalom végére uralkodók nevei is rákerültek. Ezeket gyűrűként az ujjakon is viselhették, és ilyenkor a gyakorlati hasznon, és a védelmen túl ékszer értékük is jelentős volt. Az Újbirodalom korában melldísz középső elemeként is szokták megjeleníteni. A Második Átmeneti Korban újfajta sírfelszerelésként is feltűntek: a múmia szíve fölé helyezve annak szívét helyettesítették – a túlvilági ítélet idején a nagyméretű szívskarabeusz válaszolt a feltett kérdésekre. Aljára ebben az esetben a Halottak Könyve 30. fejezetét szokták rávésni. Az Újbirodalom korában még egy speciális használata is kialakult, ugyanis a mai emlékérmekhez hasonlóan emlékskarabeuszokat is készítettek. Ilyent különösen III. Amenhotep fáraó szeretett kibocsátani. A karnaki templomkörzetben monumentális szoborként faragták ki.
Szinte mindenféle anyagból előállították. A kövek között jellemző a szteatit, melyet fajanszmázzal borítva még ki is égettek, mint a tényleges fajansz skarabeuszokat. E mellett kifaragták malahitból, bazaltból, lapislazuliból, ametisztből, jáspisból, alabástromból, mészkőből és további kőfajtákból, és kiöntötték aranyból meg ezüstből, bár választották azt a megoldást is, hogy a bogárformát aranyszalagokkal foglalták be. Többségüket azonban inkább hosszanti irányban átfúrva tették viselhetővé. A Késői korban azonban gyakran egyszerűen a múmiapólyába helyezték, ezzel biztosítva a halott védelmét. Ekkoriban vált kedveltté a kiterjesztett szárnyú skarabeuszok elhelyezése is a mellkason.
 
© Győry Hedvig