Sólyom
 
 
A sólymok kampós csőrű, hegyes karmú nappali ragadozó madarak, táplálékuk kisebb emlősök, madarak, hüllők és rovarok alkotják, és néha elhullott állatokból is falatoznak. Fészkükbe 4-6 tojást raknak, amit a tojó kb. egy hónapig költ. A legősibb sólymok az erdei- és a kígyászsólyom (Herpetotheres cachinnans).
A sólyomfélék (Falconidae) családján belül két alcsaládot különböztetnek meg, melyeket aztán a nemzetségek tovább tagolnak. A sólyomformák (Falconinae) között a karakarák (Caracarini) és a valódi sólymok (Falconini) nemzetségét különítik el. Ez utóbbin belül található a Falco / sólyom nem, melynek számos faja megtalálható volt az ókori Egyiptomban.
Egy részük állandóan itt él (vándorsólyom / F. peregrinus, sivatagi vagy berber sólyom / F.p. pelegrinoides, Feldegg-sólyom / F. biarmicus + különösen alfaja: F.b. tanypterus, vörös vércse egyik alfaja / F. tinnunculus rupicaeformis, hamvas sólyom / F. concolor),
mások költöző madárként (vörös vércse / F. tinnunculus tinnunculus, fehérkarmú vércse / F. naumanni, kabasólyom / F. subbuteo, Eleonóra-sólyom / F. eleanorea, kékvércse / F. vespertinus, kis sólyom / F.columbarius, kerecsensólyom / F. cherrug) haladnak át az országon.

A sólyom egyiptomi neve a bik, nőnemű formája a biket. Ezen az általános kifejezésen kívül ismert a tjenher szó is, mely feltehetően a hamvas sólyom neve. Egy tulajdonságukat emeli ki a senebti megnevezése, melynek értelme valójában a „melles", és mumifikált sólyom jele szokott mellette állni. Az edfui Hórusz sólyom egyik állandó jelzője a „tarka tollú", a „sok árnyalatúval" együtt talán az irizáló tollakra vonatkozik. Tollazatának szem körül kialakult sajátos mintáját szívesen rajzolták az Újbirodalom korában a „látni" ige meghatározó jeleként e szó mögé.
Nem véletlenül lett napisten és Hórusz égisten szent állata: a legmagasabbra repülő madár. 1,5 km magasságig felszáll, repülési gyorsasága pedig meghaladja a 200 km/h-t, sőt lecsapáskor elérheti a 300 km/h-t is. Amikor a levegőben szálló zsákmánya mellé ér, lábaival szinte a földre rúgja azt, és vele együtt landol.
Hatékony módszere óegyiptomi hasonlatba is bekerült, hiszen a fáraó úgy tört ellenségére, „ahogy a sólyom lecsap", vagy „mint az isteni sólyom, mely észrevette a kheput madarat a parti sziklaüregben". A hasonlat annál inkább érthető, mivel maga a fáraó Hórusz védelme alatt állt, sőt volt „Hórusz" és „arany Hórusz" neve, mely utóbbi talán az „arany városához tartozó" Széth legyőzését szimbolizálta. Magát a fáraót is nevezték sólyomnak, és a túlvilágon vele azonosulva szállhatott az égbe istentársaihoz. A Középbirodalom korától magánszemélyek is felvehették ezt az alakot túlvilági útjuk során (KSz313, HK78). Sőt, némelykor sólyom-ember alakot öltöttek. Feltehetően ezért olyan gyakoriak a sólyommúmiák között azok, melyeket emberi alakban pólyáltak be. A sólyomfejes múmia ábrázolások azonban ezeknél jóval korábban megjelentek már, mivel Khebehszenufnak, a beleket őrző Hórusz-fiúnak is ilyen alakja volt.
A sólyomisten védő szerepét Abüdoszban a „győzelmes Hórusz, aki atyját védi" névvel illették, és óriási sólyom előtt kuporgó gyermek kompozíciójával ábrázolták. Talán Hórusz isten neve is szent állata alapján jött létre, a szó töve ugyanis a „távolit, felsőt" jelenti. Ezt hangsúlyozza Hórusz Hóremahet / Harmachis („Hórusz a horizonton") és a Harakty („a horizont Hórusza") aspektusa, és a delelő Nap „fenséges sólyom" megszólítása. A madár alakja annyira összefonódott az isteni fogalmával, hogy a késői időkben magát az "isten" szót is írhatták ülő alakjával. Az ország területének 5 nomoszának a nevében szintén szerepel a sólyom – a 16. felső-egyiptomi nomosz jelvénye pl. karmait gazella hátába mélyesztő kerecsensólymot ábrázol, és vannak városok is róla elnevezve. Ilyen, a mai napig élő Damanhur név, mely óegyiptomi formájában demi-en-Hor, vagyis „Hórusz városa" volt. Ez azt is jelzi, hogy az ország legkülönbözőbb helyein ősidők óta tisztelték a sólyomisten, és ezek a helyi istenségek zömükben az idők folyamán lassan Hórusz alakjába beleolvastak. Így ismerjük pl. az edfui, a butói, a létopoliszi, a hut-neszui, a neheni/hierakonpoliszi Hóruszt. Mások önálló névvel maradtak meg, mint Montu, Hémen, Szopdu, Nemti, Duna(n)ui, Szokarisz.
A sólyomnak az egyiptomi mitológiában betöltött védő szerepe nyilvánul meg az Ozirisz halotti ágyának két szélén fekvő, mumifikált sólymok alakjában is, melyek az őskortól nyomon követhetőek. A szobor neve, az ahom azonban nem csak a sólyom képmását jelenti, hanem a „rettegést kelteni" fogalmát is.
A madár ragadozó volta nyilvánul meg abban a túlvilági mondásban, melyet azért helyeztek el a Halottak Könyvében, hogy lelkét „ne ragadja el a sólyom". A keleti határt védő Szopdu isten is ezért ölthette magára alakját. Neve is erre utal, ugyanis „élest, hegyest" jelent.
Az egyiptomi mitológiai különleges alakjai a keveréklények. Ezek között nemcsak a sólyom fejjel ábrázolt istenek jelennek meg, de találunk sólyomfejes szfinxet, bikát, kígyót és krokodilt is.
A szent állatot a késői korokban számos templomban tenyésztették. Az edfui Hóruszt több szertartásra be is tanították – lakhelye a mammiszi (az istenei születések helye) melletti épületben volt. Az elhullott állatokat bebalzsmozva temették el speciális állattemetőkben. Megölésüket már az Újbirodalom korában szentségtörésnek tartották, de ha valaki mégis merészelte elfogyasztani a sólyomhúst, nagy hatalom töltötte el.


 
© Győry Hedvig