Su isten
 
Su, görögül Szósz, ősi egyiptomi isten, az ég és föld közti tér megszemélyesítője. Így került kapcsolatba a Nap égető melegével, a száraz levegővel és a széllel. Neve több jelentésű szó: „üres, vmitől mentes", „száraz", „napsugár" és „felemelkedik, felmegy". Ez utóbbi jelentés is kapcsolódik szerepköreihez, mivel a halott számára tarthatta a létrát, melyen a Piramisszövegek alapján az felkapaszkodhatott az égbe. A halott lehetett „Su ba-lelke" is, mely kifejezést a késői korban az „élet leheletének" a körülírására is használták.
A héliopoliszi (iun-i) teremtésmítosz szerint Atum ill. és Iuszaasz gyermeke volt Su Tefnut istennővel együtt. Mint az „istenek atyja" testvér-feleségével együtt hozta létre Geb földistent és Nut égistennőt, akiket ő választott ketté, megteremtve ez által a teret a többi isten és a világ más lényei számára. Nut magasba tartása állandó feladatává vált. Ezért azonosították a hellének Héraklésszal. Ilyenkor a millió éveket megszemélyesítő Hehhez hasonló tartásban, két karját felemelve látható. Általában álló férfi alakjában ábrázolták, fején a neve írására is szolgáló strucctollal, melyből Onurisszal történt azonosítása révén néha négy is sorakozott egymás mellett. Egy másik mítosz szerint Atum kezével árnyékát átölelve, saját spermájának lenyelésével nemzette a testvérpárt, majd szájából kiköpve „szülte meg". Egy fiatalabb változat szerint Atum szívében jöttek létre akarata által és az orrán fújta őket ki. Leontopoliszi mítoszuk szerint oroszlánkölykökként nőttek fel, akik azután a napkelte és napnyugta, vagyis a keleti és nyugati horizont védelmezői lettek, mint, a két oroszlán, az az Ruti.
Ré éjszakai bárkáján utazva megvédte Su a Napistent a gonosz Apophisz kígyótól, aki a káosz megtestesítője volt. Ezzel azon védő istenségek közé is bekerült, akiknek hatalma volt a kígyók felett. Másrészt viszont a túlvilági ítéletkor bűnösnek bizonyult szellemek, a gonoszok megsemmisítője lett.
A napistennel való szoros kapcsolatára utal, hogy előfordul fején napkoronggal is. Egy mítosz szerint testvérével együtt mentek a Nílus forrásának, a Nun / „Ősvíznek" a felkutatására, de olyan hosszú ideig távol maradtak, hogy Ré a Napszemet küldte felkutatásukra. Visszatértük után a Napisten örömkönnyeiből lettek az emberek.
A hajósok tőle kértek kedvező szelet, és ő adta a hőséget enyhítő északi szelet. Ezért is tartották a felhőket a csontjainak (a halott király is rajtuk emelkedett az égbe, miután „Su tavában" megtisztult). Maga volt az „élet lehelete", mely nélkül nem volt élet. A fény is volt, mely az életet folyvást létre hozta, mivel reggelente az égbe emelte a Napot, „fényt hozva a sötétségbe". Ő engedte be a templomtetők résein – „Su ablakain". (Mellettük széttárt szárnyakkal, az élet és levegő jelét a kezében tartva ábrázolták.) Egy szövegben ő a „Hold a Nun / Ősvíz szemében". Gyermekeit viszont a „fény gyermekeinek" nevezték.
A mitikus egyiptomi történelem során a második isten volt, aki uralkodott az istenek és emberek felett. Székhelye Memphisz volt. Apophisz követői egyszer merényletet követtek el ellene, és palotájában támadtak rá. Bár nem győzték le, az isten megbetegedett, és saját hívei is ellene támadtak. Ekkor fiára, Gebre hagyta a trónt, maga pedig az égbe távozott.

Bármilyen jelentős istennek is tartották, önálló temploma nem volt. Kultuszközpontja azonban Héliopoliszhoz köthető, és további kultuszhelyei ismertek Denderából, Edfuból és Leontopoliszból (Tell el-Moqdam). Az Amarna korban különleges szerepet töltött be Tefnuttal együtt: velük azonosították Ehnatont és Nofertitit. Maga Ehnaton hivatos nevében hirdette, hogy „ujjong az ő Su nevében, aki Aton". Su ugyanis „Ré képmása, aki atya szemének belsejében ül".

Sut azonosították Onurisszal. Történetük közös vonása feleségük núbiai tartózkodása, és a győzedelmes hazatérés volt, melyben ő volt a „jó útitárs". Igaz, Thot kíséretében tette meg az utat. Az ő esetében Geb és Nut szétválasztása miatti vita indította el az eseményeket. A szétválasztásra pedig azért volt szükség, mivel gyermekeik veszekedtek: Geb zokon vette, hogy Nut „megette" a csillagokat, vagyis közös gyermekeiket. Más istenekkel is kapcsolatba hozták, így jött létre Su-Honszu, Su-Szopdu és Hórusz-Su alakja.
 
© Győry Hedvig