Szahmet istennő
 
 
 
A nap romboló erejét megtestesítő harcias Szahmet istennő neve „hatalmasat, erőset” jelent. Oroszlán fejjel, hosszú ruhát viselő női alakban ábrázolták, kezében rendszerint az élet jelével, hiszen ő is „az élet úrnője” volt. Fején ureuszos napkorongot viselt. A háború, megtorlás istennőjeként kezében nyilakkal is megjelenítették, melyekkel „átszúrta a szíveket”. Előfordul oroszlánalakban, ami szent állata volt – leontopoliszi templomában szelídített oroszlánokat tartottak. Számos istennővel azonosították. Fő kultuszhelye Memphisz volt.

Ősi funkciói közé tartozott az anyaság. Az 5. dinasztia korában Neuszerré fáraót például ábrázolták úgy, hogy Szahmet szoptatta. Nem ő volt az egyetlen „Szahmet fiának” nevezett fáraó, a későbbiekben III. Thotmeszt és I. Szétit is hívták így. A Piramisszövegekben (262) ő foganta a királyt, akit később a csatába is elkísért, éreztetve az ellenséggel haragját. A harciasság a mitológiában is jellemző rá, fellépett Apophisz és Széth bandája ellen, és általában és Ozirisz isten ellenségei ellen, sőt vérpadjához hurcolták a túlvilág gonosz lényeit is. Égető tüzet okádott, és kedvenc fegyvere a nyíl volt. „A vörös vászon úrnője” jelzője pedig vértől átitatott ruházatára utal.

Eredetileg felső-egyiptomi hadistennő volt, aki a 12. dinasztia korában a memphiszi triászba kerülve Ptah felesége („Ptah szeretettje”) és Nofertum anyjaként vált ismertté. Ekkor lett „Ankh-Taui úrnője”, vagyis a memphiszi temetőé. A késői korban még Imhotepet is gyermekének tekintették. A napszem mítosz szerint Ré szemének tüzével alkotta a Napisten ellen fellázadó emberek megbüntetésére: hogy elpusztítsa a bűnösöket. Ő lett az, „aki előtt a gonosz megremeg”, a „félelem úrnője”, a „vérengzés úrnője”. Lélegzete a forró sivatagi szél volt, hangja megremegtette a vidéket. A halál és rombolás balzsam volt szívének. Csellel sikerült csak megszelídíteni. Így lett „ureusz, aki a [király] fején foglal helyet”. Ezt követően Ré kezét rátéve új nevet és hatalmat adott neki, hogy Hathor, a szerelem úrnőjeként uralkodjon az emberek felett.

Pusztító erejét betegségek, járványok terjesztésével is érvényesítette. Ezt „a halál hírnökeinek az úrnőjeként” tette. Ebben a szerepében „az éves járvány úrnője” volt, aki azonban az általa előidézett bajokat orvosolni is tudta. Így a gyógyító istenek körébe is sorolták. Papjai a templomi szolgálat mellett gyógyítottak, és állatorvosok is voltak.

Az idő kezdeti helyének az úrnője” szerepében magában foglalja a potenciális jó és rossz erőket, melyek az „Első Időben”, vagyis a teremtéskor keletkeztek. A kozmikus világrend őre volt, az ”aki körülveszi lángjával teremtőjét” nevében. Ebben a formában a világ pozitív és negatív erejének örök küzdelmét testesíti meg, és utal a láng védő erejére. Ez az ureusszal közös tulajdonsága az ureusz koronával is kapcsolatba hozta, és ezért nevezték a „nagy varázslatúnak”. Jellemző vonása más oroszlánistennők, mint Tefnut vagy Seszemtet, magába olvasztása.

Basztettel szembeállítva nemcsak Hathor szelíd és vad arculata tűnik elő, hanem az égtájakban is ellentétesek: Szahmetet ugyanis a „Nyugat úrnőjének” nevezték, és a túlvilágon is gyakran ténykedett. Részben védő szerepet töltött be, aki a tűz forrósága volt, „mely Oziriszt és ellenségeit millió könyökkel elválasztja”, máskor a halottat segítette. A Halottak Könyvében őt kérte az Ozirisszá vált halott, hogy emelje fel és engedje az égbe, mert szívét uralja. Nem véletlen a szív kiemelése, hiszen himnuszában Szahmet maga is hangsúlyozza a szív fontosságát. Említik jelenlétét Neit templomában, és közreműködik a Szájmegnyitási szertartásban. A halott hasát és hátát felügyeletére bízták. Az Újbirodalom korában került közeli kapcsolatba Muttal, aki Thébában oroszlán jellegét is átvette. Ebben a formában több száz monumentális szobrát készíttette el III. Amenhotep fáraó, hogy minden nap másik előtt áldozva nyerje el jóindulatát, és ezzel biztosítsa az ország jólétét, fennmaradását.

Szahmetnek fontos szerepe volt a harcok közepette védelmezni a fáraót, és mint a „láng úrnője” az országban járva ellenségeit égető nyilaival elpusztítani. Csaták után ünnepet rendeztek megbékítésére. Más ünnepeiről is tudunk. Volt például „Szehmet, Basztet és Ré ünnepe”, „Szahmet és a tisztító tűz napja”, „Hathor és Szahmet ünnepe”, „Thot Basztetet és Szahmetet küldi, hogy vezesse Egyiptomot” és „a nap, melyen Szahmet Létopoliszba ment”. Bár nem az ő ünnepe volt, de az Újévi ünnepségsorozatban is fontos helyet töltött be: mindenféle gonosz dologtól, de különösen az év járványától kérték védelmét, az edfui templomban több mint 700 formáját felsorolva. Fontosságát jelzi, hogy a kopt Khoiak hónap eredetileg az ő fennhatósága alatt állt.

 
© Győry Hedvig