Szokarisz
 
Szeker, görögös formájában Szokaris eredetileg a memphiszi temető istene volt. Tulajdonképpen a terület mai neve, a Szakkara megnevezés is rá vezethető vissza. Mint halotti isten az Óbirodalom korában a halál után önálló életre kelt ba-lélekkel állt kapcsolatban, melyet emberfejű sólyomként ábrázoltak. Feltehetőleg ennek köszönhető, hogy őt viszont sólyomfejű múmiaként jelenítették meg. Egyik jelzője, „a nagy úr két kitárt szárnnyal", szintén a sólyomra utal. Testét szívesen festették zöldre, mely a vegetáció, újjáéledés színe volt – a halotti szertartás során a múmiák is örök életre keltek a Túlvilágon.
Érdekes módon azonban, míg Ozirisznak jutott az „igazhangú" halottak feletti uralom, az ő sivatagos területén áthatolhatatlan sötétség uralkodott, és gonosz lények, szörnyek népesítették be – többnyire kígyók. Ő maga is szívesebben tartózkodott máshol: a föld mélyében levő kamrájában. Az éjszaka 4. és 5. órájában uralkodott. Kapcsolatba került a halotti ítélettel is: egyik elképzelés szerint kísérői folyékony tűzzel semmisítették meg a halál után véglegesen pusztulásra ítélteket.
A nevét képező „szeker" szó jelentése nem egyértelmű. A determinatívum alapján valamilyen mozgást fejez ki. Talán kezdetben a test és lélek elkülönülésével állhatott kapcsolatban. A nyelvfejlődés egy későbbi fázisában, az azonos hangzású „díszíteni" szónak értelmezték, mivel a „díszes, (valamivel) ellátott" jelzővel is említik. Ennek az etimológiának köszönhette, hogy az ékszerészek, fegyverkészítők istenévé is vált. A Középbirodalom korában szoros kapcsolatba került Ptahhal, és létrejött Ptah-Szokarisznak alakja. Az Újbrodalom idején ez a formája Ozirisszal is összeolvadt, és egy újabb halotti isten született, a sokat emlegetett Ptah-Szokarisz-Ozirisz.
 
© Győry Hedvig