Zene
 

A zene központi szerepet töltött be az óegyiptomiak életében. Az ábrázolások tanusága szerint éppúgy jelen volt a munkáknál, mint a vallási szertartásokon, a temetésen, hadászatban, vagy a mulatozás, lakoma alkalmával. Számtalan formáját művelték, kezdve az egyszerű énekléssel, tapsolással vagy ritmikus zajkeltéssel, ill. a hangszeres éneklésen át a pusztán instrumentális zenekari művekig. Az osztrakonok tanusitják, hogy még az állatmesék figurái sem képeztek kivételt.
Az énekek dallama nem maradt fenn, de szövegei sokszor megőrződtek. Némelyek egyszerű dalok voltak, mások finoman cizellált költemények. Témájuk, előadásuk az élet bármely területéhez, kapcsolódott, így a mindennapi élethez, az ünnepekhez és szórakozáshoz, a túlvilághoz, temetéshez vagy az istenek tiszteletéhez. Ennek megfelelően különböző formát öltöttek, melyeket az írások alapján a költészet különböző műfajai között tartunk ma számon. Fennmaradtak például munkadalok, himnuszok, szerelmes énekek, vagy az egyiptomi kultúra egyik különleges műfaja a hárfásdal. Az énekeseknek is több csoportját tartották számon.
Az éneket sokszor tapssal, vagy valamilyen idiophon hangszerrel kísérték, mely a zene ritmusát határozta meg, de dallamát nem befolyásolta. Ezek között alkalomadta fadarabok és míves hangszerek ugyanúgy voltak, mint a kéz, melynek összeütésével is eltérő hangokat lehet előidézni. Úgy tűnik, egyes táncokat ilyen kísérettel jártak.
Máskor egy vagy több hangszer kísérte az éneket, melyeken esetenként önmagában is játszottak, vagy az énekléssel felváltva használták. Kizárólag hangszeres zene célját szolgálta a trombita, melynek két példányát Tutankhamon leletegyütteséből 1939-ben a BBC egyik rádióadásában meg is szólaltattak. Bár nem tudjuk, milyen dallamot játszottak rajta annak idején, de lehetett a mai fül számára is kellemes zenét előadni vele – az ünnepi díszfelvonulásokon feltehetően akkoriban is fontosnak tartották ezt, míg harci helyzetben messzehangzó jelző értéke volt értékes. A legősibb hangszerek között található a dob, a furulya és a hárfa melyeknek ugyancsak számos változata fejlődött ki Egyiptomban és a szomszédos területeken. Így nem csoda, hogy a hangszerek választéka folyamatosan változott, bővült az évezredek során.
 
© Győry Hedvig