sztelekicsi
 
 
Noferhaut sztéléje

Készült:
18. dinasztia (III. Thutmoszisz)
Anyag:
vörös homokkő
Méret:
96cm x 50cm
Leltári szám:
51.2143
Származása:
gróf Waldstein János ajándéka, aki valószínűleg 1869-es egyiptomi vásárlásai során jutott hozzá, majd a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, ahonnan az 1934-es múzeumi törvény értelmében került a Szépművészeti Múzeumba.8
 
 
 
 
Publikáció:
G. Maspero, Mélanges d'Archéologie Égyptienne et Assyrienne 1, 1873, 150-151. oldal, Mahler Ede, Arch-Ért. 21, 1901, 1-16. oldal (első publikációk),
legutóbb, a további publikációk listájával: Wessetzky Vilmos, SzMKözl. 42, 1974, 107-110. oldal, Wessetzky V., SzMKözl. 74, 1991, 77-80. oldal, Rolf Gundlach, in: H. Gyõry (éds), Mélanges offerts à Edith Varga, BMHBA – Supplément 2001, Budapest 2002, oldal.

 
 
A félköríves lezárású, álló sztélé faragása két mezőre oszlik. Felül áldozati jelenet látható, alul hieroglif felirat olvasható. Mindkét mezőt mélydombormű technikával alakították ki. A sztélé valamikor a sír falából mintegy 5 cm magasságban emelkedett ki, de nem különálló, a falba mélyített elemként készült, hanem maga is a sírfal egyik darabja volt.

A felső mezőt sztélé formájú keret övezi. A felső ívet a szárnyas napkorong tölti ki. A korong két oldalán egy-egy kobra lóg, melyek egymásnak háttal emelik fel felfújt törzsüket és fejüket. Kétoldalt a szárny és kígyók közti teret hieroglif oszlop tölti ki, bHdtj / "az edfui" ti. Hórusz felirattal nevezve meg a képet. A mező négyszögletes terében bal oldalt talapzatra helyezett trónusán Amon-Ré ül, előtte dúsan megrakott áldozati asztal áll, vele szemben III. Thutmoszisz fáraó áldozatot bemutató alakja látható. A jelenet felett üresen maradt teret ismét oszlopokba rendezett hieroglif felirattal látták el.

A felirat két bal oldali oszlopa az istenre vonatkozik, és hozzá hasonlóan befelé "néz", vagyis a belső oszloppal kezdődik: dj=f anx wAs, Jmn-Ra nsw nTr.w / "életet és hatalmat ad, Amon-Ré, az istenek királya". Amon-Ré az egyiptomi ábrázolási módnál megszokott legjellemzőbb felületek kombinációjával lett kialakítva, fején a két sólyomtollból és alsó koronából készült fejdíszt viseli, melyen homloka felett kis ureusz ágaskodik, halántéka felett pedig egy vékony szalag indul lefelé. A napkorongnak nyoma sincs. Az állon az istenszakáll viszont jól látszik. Az isten karcsú, magas alakja egyenes háttal ül a négyszög formájú vésettel díszített, alacsony háttámlás trónuson. Karjai egészen vékonyak, és hosszúak, dereka kifejezetten vékony, vállai viszont igen szélesek. Felsőtestén csak a széles uzeh-gallért viseli, melynek részletei azonban teljes mértékban hiányoznak. Az egészet egy tükörsíma sáv jelzi. Egyszerű, díszítetlen, térdig érő szoknyáját derekán egy széles öv fogja össze. Lábait a trónus alacsony talapzatán nyugtatja, mely viszont egy magasabb, elől ferdén kialakított dobogón helyezkedik el. Jobb karját térde felett tartja, és kezével az "élet" / anh jelet markolja, baljában pedig egy wAs / "hatalom" jogart tart maga elé.

Az áldozati asztal lapja valamivel magasabban van, mint az isten bokája. Alatta három, lótuszbimbóval körbefuttatott, agyagkupakkal lezárt edény látható kis talapzatra helyezve. A két jobb oldali egyformán szűkül felfelé, a bal oldalinak szinte függőlegesek a falai. Kupakja is eltérő. Míg azok, az edény falának folytatásaként kúp formában végződnek, ennek ívesen keskenyedik a fala. Az asztal felett több sorban az ételáldozat látható. Két hosszúkás kenyér, marhafej és talán gyümölccsel teli edény sora felett marhacomb látható, majd lepénykenyér és két lótuszbimbó között egy lótuszvirág karikába tekert szárral. Ezek felett liba vagy kacsa található teste alá vissza hajlított fejjel, végül két csomó összekötözött hagyma zárja az áldozati ételek sorát a hagymafejjekkel kifelé fordítva.

Jobb oldalon a király bal lábbal kilépve az áldozati aztal felé fordulva áll. Fején a kék sisakkoronát viseli, homloka felett magasodó ureusszal. Szalagdísze bal válla alatt ér véget. Füle szabadon kint van. III. Thutmoszisz felsőtestén ugyanolyan uzeh gallért visel, mint Amon-Ré. Ruháját a térd felett végződő lapszoknya alkotja, mely elől keményített, háromszögformájú előkével egészült ki. Díszítésnek semmi nyoma. A szoknyát nála is széles pánt fogja össze. Karjai és lábszárai feltűnően vékonyak és megnyúltak, lábfejei aránytalanul hosszúak. Majdnem ember magasságú csokrot tart maga előtt, melyet három szál virág alkot: egy lótuszbimbó, egy kinyílt lótuszvirág és egy szintén virágzó papírusz. Felette három, belülről kifelé olvasandó hieroglif oszlop képpezi a magyarázó feliratot: nTr nfr, nb tAwj, Mn-xpr-Ra, dj anx, mj Ra r Dt / "A tökéletes isten, a két ország ura, Thutmoszisz, aki élettel van megáldva örökké, mint Ré". A fáraó neve természetesen cartouche-ban olvasható. A sztélé a trónnevén nevezi meg, vagyis Mn-xpr-Ra / "maradandó Ré alakja" formában. Ez a neve halála után is igen gyakran előfordult. Sokszor vésték skarabeuszra is, és különleges védőerőt tulajdonítottak neki, mivel Amonnal hozták kapcsolatba.

Az alsó mezőben jobb oldalt egy imádkozó gesztussal ábrázolt, álló férfi alakja látható, aki bal karján a fáraó nevét viseli egy kartusban. A névviselésre két magyarázat is lehetséges. Az egyik feltételezés az, hogy a kartus a bőrre lett tetoválva, a másik szerint egy ajándékba kapott névgyűrűs, felkaron viselt karkötő lenne, melyet a fáraó adományozott volna neki. Jelenlegi ismereteink alapján a kérdés nem eldönthető. Noferhaut a kor szokása szerint térdig érő egyiptomi szoknyát visel, melybe nyaka alatt összekötött, rövidujjú inge alját is beletűrte. Rövidre nyírt, loknis frizurája kiemeli magas nyakát. Könyökben bahajlított karjait magasba emelve vállain átvetett rudat tart, melynek két végén zsinórral felfüggesztett állatok lógnak. Előtte két gazella, két antiklop és egy madár vehető ki, mögötte a gazella pár alatt két hal lóg farokuszonyával lefelé. Ábrázolása a térd alatti részeknél hiányos, mivel a sztélé itt töredezett. A hieroglif felirat egy része szintén letörött, hiányzik. Ez nyolc, bevésett vonallal volt elválasztva, és a szokásos áldozati formula helyett egy himnikus hangvételű imát tartalmazott.

"Adassék dícséret Amonnak, hódolat az istenek, urának, a testőrség parancsnoka, az igazhangú Noferhaut által. Ő mondja: "Légy üdvözölve, istenek ura, Amon, a két jogar ura. Üdvözlégy mezőiden. Neked örvend zsenge növényzete minden tiszta helyeden, minden pompázatos ligetedben. Hozzád jöttem, hogy dícsérjem jóságodat, hiszen Te adod az embereknek irántam való örökkön-örökké tartó szeretetét. Urának kísérője Észak és Dél idegen országaiban való kivonulásaiban, az idegen országok parancsnoka, Noferhaut. A jó isten kegyeltje, úgy tesz, amint azt megmondta." (Wessetzky Vilmos fordítása)

Noferhaut / "szép oltár" személyével kapcsolatban kevés ismerettel rendelkezünk. Feltehetően azonos azzal a medzsai-testőrrel, akinek családi sírboltját a Metropolitan Museum 1934-35-ös ásatása során tárta fel Thébában. W.C. Hayes 1935-ös publikációjából megtudjuk, hogy a tisztviselőcsalád I-III. Thutmoszisz idejében temetkezett ide, és a férfiak írnoki és katonai szolgálatot egyaránt elláttak az udvarban. Noferhautnak eszerint volt egy Menheperreszeneb nevű, szintén medzsai-vezéri címet viselő fia. Egy alabástromváza tanúsága szerint Noferhaut Hatsepszut hercegnő írnoka és levéltárosa volt. Egy családtagjaival közös szoborcsoport felirata szerint pedig, melyet Cassirer 1955-ben tett közzé, a "munkák elöljárója" volt. Wessetzky Vilmos két további Noferhaut emléket is talált: a Davis és Macadam által közzé tett sírkúp katalógusban ezzel a névvel. Egyiken csupán a "medzsai vezér" (280. sz.) címet viseli, a másikon viszont az "Amon földjeinek előljárója, Amon méhészetének a felügyelője" és a "tiszta / wab pap" hivatalokat nevezték meg (405. sz.). Mivel egy azonos szövegű sírkúp a Szépművészeti Múzeum birtokában is megtalálható, könnyen elképzelhető, hogy ugyanarról a személyekről van szó.

Győry Hedvig

 
vissza a vitrinhez
Vissza a vitrinhez