ferfi fej
 
 
Előkelő férfi feje

Készült:
Újbirodalom
Anyag:
mészkő
Méret:
-
Leltári szám:
51.2262
Származása:
ismeretlen
Publikáció:
Hubai Péter, Ikon vagy portré, Posztamarna férfifej a Szépművészeti Múzeumban, Budapest 2001. (ISBN 963 007678 0 - a korábbi publikációk listájával

 
 
A budapesti fej egy férfi arcát mutatja, aki nehéz, göndörített, sűrű, rendezett tincsekben előrehulló kettős parókát visel. Ez a hatalmas tömeg, ami vastag keretbe foglalja az arcot, a művész remeklése révén mégsem nyomja agyon az alatta levő embert, mert a fejre ráboruló végtelenül sok apró, és gondosan kidolgozott cikkcakkos barázdájával, és a nyak mellett lelógó göndör fürtök sokaságával sikerül e tömeget úgy föllazítania, hogy a mészkövet mintegy csipkévé varázsolja, amely a teljesen sima arcot körülöleli.
Az arc ennek a vibrálásnak, fény-árnyék játéknak a szöges ellentéte. Absztrakt formák, bársonyos felület, s ami ezt megtöri, az a minimumra redukálva. Ha profilból nézzük, szinte csak a kontúrok látszanak, magán az arcon semmi. Szemből a paróka árnyéka vetette egyenes a halántékoknál "széjjelfut", s ezáltal magát a parókát is két részre osztja. Az arc vonala a fülektől lefelé keskenyedő, az állat körívben körülölelő, amit alul a rövid, méltóságjelző szakáll határozottan zár le. Az előrefésült haj miatti alacsony homlok alatt ívelt szemöldökök foglalják keretbe a szemeket. A szemöldökök nem emelkednek ki a homlok síkjából, nincsenek körülárkolva, és nem is érnek össze, hanem lágyan belefutnak az orr két oldalfalába.
A szemek hieroglifa-szerűek, a végletekig absztraktak, s fölöttük egy árok jelzi a nyitott szemre ráboruló szemhéjak tövében keletkező ráncot. A szemgödör jóformán csak érzékeltetve van, de térbeli mélyítésről aligha beszélhetünk. Mivel épp a zsírpárnákkal bélelt szemgödör az, ami az életkor előrehaladtával, vagy a betegségek megjelenésekor beesetté válna, e mélység hiánya az, ami szobrunk arcát fiatalossá, vagy még inkább, időtlenné teszi. A járomcsontok is inkább csak tudhatók, mintsem láthatók. Az arcnak ez a megformázás gömb alakot kölcsönöz. A fülek, amelyek korszakunkban elbújnak a paróka árnyékában, csak jelzésszerűek, ám hangsúlyosan közlik azt, hogy a fülcimpák át vannak lyukasztva. A bal fül fölött a szobor némileg sérült (ez az egyetlen a szobron), s szerencsére esztétikai értelemben az intakt arc szépségét semmiben sem csorbítja.
Az orr karcsú és finom, egyenes, az orrcimpák nem túl vastagak, viszont az orrlyukak alulról valamelyest befúrtak. Az orrcimpák mellől mintha leheletfinom nasolabiális redők indulnának a száj sarkai felé, de ez alig több sejtésnél, mert e redők a szájnál már nem kitapinthatók. A művész ugyanilyen finoman érzékelteti a philtrumot is, de látni, tapintani ezt sem lehet, létét inkább csak a fölső ajakpír diszkrét hullámzása sejteti. A szájak szöglete befúrással készült, s ez önmagában is halvány mosolyt kölcsönöz az arcnak; ezt a hatást csak fokozza, hogy a szájrés enyhe körívet rajzol, s ha megfigyeljük, az alsó ajak még ennél is valamivel íveltebb, míg a fölső ajak fölső széle majdnem egyenes.
A két egyformán keskeny ajak alá, az alacsony állra a művész egy kis szakállt illesztett, mely mögül a szemből nézetben láthatatlan csapot - amely a képzeletbeli ádámcsutkának támaszkodik - nem ütötte ki. A szőrszálaira bontott, (sőt, vízszintesen is tagolt!) ugyanakkor szigorú geometrikus formába zárt kocka alakú szakáll az evilági realitások esetlegességétől szabadon, mintegy az áll hegyéhez tapad, míg a természetes szőrzet mind az arcról, mind az alsó ajak alól, mind a nyakról gondosan leborotváltnak tűnik. A fej árnyékában megbúvó rendkívül keskeny nyakon, az áll tövében, épp a csap által kettéosztva találjuk a nem teljesen szimmetrikus, össze nem futó kettős ráncot, amely korszakunk szinte valamennyi előkelőjének szobrán megtalálható.
A tarkó alatt, a száj magasságában indul az a hátpillér, amelyről jóformán csak annyit tudunk, hogy valaha egy kétsoros felirat volt rajta. Az baloldali oszlop egyetlen jelet őrzött meg, az r hieroglifát, a második oszlop három, jobbról olvasandó jele a mAa "igaz" szót adja ki, talán a megboldogult (mAa Hrw) "igaz hangú" jelzőjének kezdete lehetett. Nem tudhatjuk, hogy a viszonylag magasan, váll fölött letört szobor nyaka alatt mi volt, de nem kizárható, hogy a legelőkelőbbek legmagasabb kitüntetését, a sebiu gallért viselte.
A szobor az 1939-ben még látható nyomokból ítélve egykor színesen pompázott, arca sárgáspiros volt, a fekete paróka alatt talán pirosan virító száj lehetett, s a tekintetet minden bizonnyal a festett szemek sokkal élénkebbé tették, mint azt a mai mészkőtorzó sejteni engedi. A fej mai kiállított formájában mintha kicsit fenn hordaná az orrát, mert az 1939 táján installációs célból beléillesztett acélcsapot a függőlegestől némi eltéréssel verték bele, ám eredeti tartása könnyen elképzelhető, ha a hátpillért a függőlegeshez igazítjuk.

 

Hubai Péter

 
vissza a vitrinhez
Vissza a vitrinhez