sztele
 
 
Renenutet sztéléje

Készült:
19-20. dinasztia
Anyag:
homokkő
Méret:
27cm x 18cm
Leltári szám:
51.2148
Származása:
Révay Ferenc hagyatékából 1916 óta a Nemzeti Múzeumban, majd 1934-es törvény értelmében a Szépművészeti Múzeumnak átadva
 
 
Publikáció:
Wessetzky Vilmos, Nehbet-Renenutet sztéléje, SzMKözleményei 84, 1995, 7-11./ 69-71. oldal.

 
 
A két mezőre osztott, felül lekerekített, álló téglalap formájú sztélét Renenutet kígyóistennőnek állították. A mezőket vésett keret fogja össze. Eredetileg színes festése erősen lekopott, de az megállapítható még, hogy a teljes felület sárga alapozással rendelkezett, a férfiak teste vörösesbarna volt, és ezzel a színnel festették meg a kígyó testét, a pithosz peremét, és felül a hesz edényt.

Az istennő a felső mező bal oldalán egy emelvényen látható. Farka fekvő nyolcas formában tekeredik mögötte, majd hátul még egy kisebb ívet alkotva a talapzat mögött egészen a földig ér. Az ágaskodó kobra fején két magas, diadémra helyezett sólyomtoll emelkedik. Az állat mögül ívesen előrehajló lótuszvirág látható. Előtte egy vésett vonalakkal határolt hieroglif oszlop van, melynek felirata úgy nevezi meg, hogy Nxbt-Rnnwtt Sna wab - "a tiszta raktár Nekhbet-Renenutetje". Szemben az áldozatot bemutató személy lép bal lábbal előre. Csak kikeményített egyiptomi szoknyát visel, melyet derekánál összekötött. Feje kopasz, vagy egészen rövid haja volt. Jobb kezében tartott Hs edénnyel hideg vizes áldozatot mutat be az odakészített edény segítségével, míg baljában egy magaslábú edényen libaáldozatot tart. Efelett eredetileg két oszlopos felirat nevezte meg, melyből azonban a sztélé sérülése miatt csak az oszlopok alsó jelei maradtak meg. Korábbi fényképen mintha a belső oszlop utolsó előtti madár jele is kivehető lenne. Ennek alapján szerepel a szakirodalomban a Szamut olvasat.

Az alsó mezőben kosárral lezárt, alsó harmadában kiöblösödő, a nyaknál erősen összeszűkülő, majd kihajló peremű edény előtt egy nőalak látható, aki mindkét kezét imádkozás gesztusában emeli fel. Hosszú haja háta közepéig ér. Bokáig érő, szorosan a testhez simuló ruhát visel. Feltehetően a pithoszban rejtőző kobra istennőt üdvözli. Mögötte két férfialak közeledik. Bal kezükben lefelé, jobbjukban vízszintesen tartják az áldozati ételeket. Mindketten térd felett végződő egyiptomi szoknyát viselnek, mely derekuknál csomóra van kötve, és felsőtestük mezítelennek tűnik. Fejük éppúgy kidolgozatlan, mint a többi emberi alaké, és hajuk rövid, vagy kopaszok. Az első férfi jobb kezében egy széles peremű, zárt edényt tart, baljával egy tálkát egyensúlyoz, melyben úgy tűnik, mintha különféle húsfalatok lennének. A hátsó figura jobbjával madarak szárnyát fogja, baljával szintén tálat tart, melyben mintha sütemények lennének. A kép szabadon maradt felső részében végig hieroglif oszlopok sorakoznak, az 5 bal oldali függőleges vésettel elválasztva, a jobb oldaliak anélkül. Kiderül belőlük, hogy a felül kifaragott személy felesége, fia és unokája járul a pithoszban elrejtett istennőhöz: Nbt pr adtt-adtt / sA=s / PA-Rnnw[tt] / jrj.n sA=f mrj=f / Hw/-sA-sw - "A ház úrnője, Adtt-Adtet, fia Parenenutet, és annak szeretett fia, Huszaszu."

Nagyon szokatlan Renenutet istennőnek itt megnevezett formája. A görögös formában Thermuthiszként tisztelt istennő biztosította az embereknek szükséges élelmiszert és a bőséges aratást. Szőlőszüreteknél is rendszeresen kérték jótékony közreműködését. Gyakran állt mellette a különböző ételek, ételáldozatok vagy gabonatároló úrnője, előljárója megnevezés. Itt egy ritka alakjában, Nephthüsz istennővel azonosítva jelenik meg, vagyis valójában mindkét istennő jellemvonását magába olvasztva közös vonásuk, a gondoskodás és táplálás feladatkörét hangsúlyozó alakjában van jelen. Még szokatlanabb a jelzője. A "tiszta raktár" az istennő feladatköre alapján nyilvánvalóan az áldozati élelmiszereket tároló raktár lehetett, mely az embereknek és isteneknek egyaránt nagyon fontos volt. A nbt Snwt - "gabonatároló úrnője" címének egy változataként fogható fel. A sztélé Renenutet kultuszának a módjába is betekintést ad, amennyiben az adorálás nemcsak az ágaskodó, koronás istennő szobra előtt történt, mint a felső részben látjuk, hanem a valóban élő kígyó kultuszára is utaltak azzal a kosárral, melyben az istennő a valóságban lakhatott.

Nem tudjuk, hol állhatott eredetileg a sztélé, de a felirata alapján fogadalmi sztélé lehetett. Mivel a Szamut név többször is előfordul Deir el-Medinehben, és a rokonsági megjelölésben feltűnő "jrj.n sA=f mrj=f" formula itt igen gyakori, sőt a kígyókultuszak amúgy is kimutathatók a nyomai, felmerült, hogy a sztélét valamikor itt állíthatták fel.

 

vissza a vitrinhez
Vissza a vitrinhez