izisz kicsi
 
 
A szoptató Izisz bronzszobra

Készült:
25. dinasztia
Anyag:
bronz
Méret:
18 cm
Leltári szám:
51.2283
Származása:
ismeretlen
Publikáció:
-

 
 
Ezen a szoborkompozíción Izisz istennőt trónuson ülve, gyermekét szoptatva örökítették meg (Isis lactans). Több részből készült: egyik szobor az istennőt, egy másik a gyermek Hóruszt (Harpokratész) ábrázolta, egy következő a trónt, amin ültek, végül volt egy talapzat is. Az egyes részeket többnyire csappal rögzítették egymáshoz, a gyermeket azonban forrasztották. Az elemek az idők folyamán elvesztek, csak az istennő maradt meg. A Harpokratész szobor egykori meglétét az istennő testtartásán kívül az ölében látható kis mélyedés azonban egyértelműen megőrizte.

Izisz fejét egy fül mögé simuló, háromrészes parókán kívül keselyűmadár diadém is ékesítette. Ennek a parókán szétterülő tollai vésettel válnak el egymástól, belső tagolásuk azonban nincsen kivésve. Szinte teljesen beleolvadnak a paróka csíkozásába. A homlok felett két nagyobb ureusz ágaskodik, közöttük pedig egy keselyűfej található. Az ureuszok teste vízszintes sávokkal tagolt, két oldalt a felfújt lebenyek pikkelymintásak, a kígyótestek domborulata hátul a paróka felett egymással hárhuzamosan lóg lefelé. A keselyűfej részletei kivehetetlenek. A három állatmotívum mögött helyezkedett el egykor a két szarv közé illesztett napkorong, mely egy ureuszokkal övezett pántból emelkedett ki. A fejdíszből csak ez utóbbi maradt meg. Maga az arc telt, az áll felé kissé keskenyedő kerek formát mutat, közepén az orr viszonylag rövid és egyenes, az orrnyereghez felül közvetlen kapcsolódik a szemöldök egyenese, mely valamikor erőteljesen kidomborodott, és egy vékony mélyedés futott benne végig. A szemhéjak szélesek, de a szemgolyót teljes magasságában szabadon hagyják. A szemüreg lefelé háromszögletű, és a belső szemcsücsök mély. Közvetlenül az orr alatt helyezkedik el a száj. A két rövid, azonos hosszúságú, telt ajkat függőleges vágat választja el az orca további részeitől, alul pedig homorú mélyedés az állcsücsöktől.

Az istennő karcsú törzsére testhez simuló, rövid ujjú ruha tapad, mely törzsébe teljesen beleolvad. Vállai között egy nyaklánc vonala domborodik ki, alatta pedig egy uzeh gallér nyoma vehető még ki. Karperecet viselő jobb kezével megemeli mellét, hogy fiának nyújtsa. Kezén négy párhuzamos ujja mélyedéssel elválasztva, a mutatóujj kissé elkülönül. Csuklója magasságában hasa kissé kidomborodik. A köldököt bemélyedés jelzi. Bal karját valamivel távolabb tartja. Kinyújtott kezével fia hátát támasztotta meg. A ruha egészen a lábszár középéig takarja lábait. Itt, a boka felett ékszerre utaló rovátkák látszanak egymás alatt, majd a sommásan kidolgozott, aránytalanul nagy lábfej ráfekszik a talplemezre, melyből egy csap áll ki. Ezzel erősítették valamikor a talapzathoz.

A kompozíció a szoptató anya ábrázolások mitikus szférába emelését örökíti meg, és a fáraókor kezdetétől a római korig készítették. Az Óbirodalom korában inkább térdelő testtartásban szoptató anyaszobrokat találni, később a trónuson / széken ülő forma vált általánossá. A Késői Kortól különösen nagy mennyiségben állították őket elő, de ekkor már nem embereket ábrázoltak ebben a szerepben, hanem istennőket – elsősorban Iziszt. A szoptató Izisz ábrázolások egy csoportján Izisz a többségtől eltérően, nem csak a szokásos istennői parókát viseli, hanem a királynőket megillető fejdíszt, a keselyű diadémot is. Ezek a szobrok az Újbirodalom korától készültek, és feltehetően kezdetben a királyi anyák istent szülő szerepét kívánták kiemelni. Az anyakirálynő azonosítása Izisz-Hathorral a fáraó isteni származását is megerősítette. Később már Izisz királyi arculatát tükrözték, hiszen számos helzen „királynő" néven tisztelték - nem véletlenül, hiszen saját fejéke a királyi trón volt.

Izisz az egyik legismertebb egyiptomi istennő, rendkívül sok szobron található meg, mint a gyermek Hórusz anyja. Ő volt a „nagy anya", és Koptoszban "istenanya", aki élőket és holtakat egyaránt anyai gondjaiba vett, hiszen a Hórusz-királyok révén az élők, míg férje, Ozirisz révén a megholtak úrnője volt. Ez a kettősség ábrázolásainak felhasználásában is jól tükröződik. Az Újbirodalom korától kezdődően egyre több szobrát helyezték el a templomokban fogadalmi ajándékként, és köztük gyakran találni a gyermekét szoptató, Hathor koronás Izisz istennőt. Ezeken a szobrokon, amikor felirat is fennmaradt, rendszerint a dj anx, wDA, snb formula szerepel, vagyis életet, jólétet és egészséget kívántak velük földi létük idejére elnyerni. Sok amulett is ábrázolja ezt a jelenetet, és ezeket nem csupán életükben viselték, hanem a halottak is gyakran magukkal vittek túlvilági útjukra. A Halottak Könyvében megörökített szoptató istennő pedig kizárólag az örök életre való újjászületést segítette elő.

Az istennő arcvonásai ezen a szobron erősen emlékeztetnek az újbirodalmi szobrokéra, a kidolgozás stílusa azonban későbbi időszakra mutat, leginkább a 25. dinasztia idején készült szobrokhoz hasonlít. Ezt a keltezést megerősíti a diadém egy szokatlan motívuma, a kettős ureusz kígyó, ami ebben az időszakban volt csak általánosan alkalmazott elem.


 

vissza a vitrinhez
Vissza a vitrinhez