edenyke kicsi
 
 
Alabástrom edényke

Készült:
Első Átmeneti Kor
Anyag:
egyiptomi alabástrom
Méret:
-
Leltári szám:
51.256
Származása:
ismeretlen
Publikáció:
-

 
 
Csepp formában, finoman csiszolt edény, melynek belső falán még jól látszik a kőfúró vízszintes köröket vájt nyoma, kívülről azonban hosszanti irányú csiszolással tükörsíma felületet hoztak létre, melynek egyenetlenségei csak nagzítóval vehetők ki. A kő márványos erezete adja a díszítést. Tölcsér formájú kiöntője viszonylag magas, vízszintes perem zárja, mely egyik oldalán megcsorbult. Itt a belső oldal is teljesen el lett dolgozva.

Őskori hagyományokat követve a fáraók korának számos edénye is kőből készült. Előszeretettel alkalmazták erre a célra a könnyen megmunkálható, márványosan erezett egyiptomi alabástromot, más néven travertint. Az ilyen edények falát egyszerű eszközökkel is áttetszően vékonyra tudták csiszolni, művészi formába öntve a követ. A kőedények alakja néha egészen egyedi, máskor kanonizálódott forma. Az Első Átmeneti Kor egy jellegzetes, alsó-egyiptomi kerámia formáját mintázták meg ebben az edénykében.

Minthogy teste csepp formájú, mely felül tölcséres kiöntővel egészül ki, nem lehetett egyszerűen az asztalra helyezni. Csak valamilyen állványra állíthatták. Bár nyaka viszonylag széles, még sem teszi lehetővé, hogy az ember belenyúljon a kezével. Tartalma így folyékony vagy por jellegű anyag lehetett, melynek mibenléte azonban – tekintve, hogy maradványok híján nem lehet anyagvizsgálatot végezni – csak feltételezéseken alapulhat. Nem tartozik ugyanis azok közé az edények közé, melyeket kizárólag egyfajta céllal készítettek, mint például a fekete szemkenőcsöt tartalmazó kohl-edényeket vagy az anyatejes plasztikus vázákat. Azonos formájú, nagyméretű újbirodalmi amforákba korabeli feliratok tanúsága szerint éppúgy helyeztek például bort, mint mézet vagy tömjént. A kerámiák között ezt a formát az asztali készletek között szokták számon tartani, tehát italos edényke volt. Mivel azonban az értékesebb kőanyagot illatszeres edénykéknél alkalmazták előszeretettel, itt is valószínű, hogy értékes „parfümöt" tartottak benne.

Az ókori egyiptomi „parfüm" olaj vagy zsír alapú illatos növényi kivonatokat jelöl, mint például lótusz, mirrha vagy tömjén, tiszta vagy kevert elegye. Különösen híres volt a küfi. Gondosan bezárva tárolták őket, és igen kis mennyiségben használták. Részben magukat illatosították vele, részben saját és isteneik tartózkodási helyét. Ez utóbbi esetben egy ilyen váza megfelelő tartalommal – lezárás nélkül -, akár egy egész helyiséget is jó illatúvá varázsolhatott.

 
vissza a vitrinhez
Vissza a vitrinhez