kohl edeny kicsi
 
 
Kohl edény és fedő

Készült:
Első Átmeneti Kor
Anyag:
Gránit
Méret:
5 cm
Leltári szám:
51.256
Származása:
ismeretlen
Publikáció:
-

 
 
Zömök, vastag falú miniatűr edény, mely fekete kőből készült. Sima, egyenesre csiszolt talpkorongja az edényfalánál kicsit tovább halad. Ez enyhén kifelé dől, majd vállmagasságban hirtelen körívet leírva befelé fordul, és a fal aljánál valamivel beljebb ér véget. Itt élesen elválik a meredeken felfelé futó nyakrész, mely alacsony, függőleges peremmel ér véget. A perem felül széles karikát alkot, teljesen sima és egyenes felülettel. Belül a perem belső vonalával azonos méretű, függőleges furat állt rendelkezésre a szemfesték tárolására. Felülről szinte hermetikusan le lehetett zárni.

Erről egy fedővel gondoskodtak, mely mindkét oldalán tükörsimára csiszolt kőlap. Alján még egy szintén teljesen finoman lecsiszolt, az edényke nyílásával pontosan egyező korongot is kialakítottak rajta. Ez biztosította, hogy a fedő ne csússzon el, és a légmentesen zárjon. Több lelet tanúskodik róla, hogy az edénykét az egyiptomiak még vászonnal is lekötötték.

Ezeket a szemfestékes edényeket az arab világban még ma is használatos fekete szemfestékről, a „kohlról" nevezték el. Kimutatható ugyanis, hogy az ókorban is ezt tárolták benne. Alakjuk az évezredek folyamán természetesen sokszor megváltozott. Ez a forma az Óbirodalom végére jött létre, és a Középbirodalom korában használták általánosan, bár ekkor sem kizárólagosan. Korábban hengeres, cserépszerű vagy kerekded edénykékben tárolták a szemfestéket, később tovább alakították ezt a formát, például a vállat még magasabbra emelték, vagy a nyak méretét növelték meg. Az Újbirodalom ideje az alakos tégelyek virágkora. Előszeretettel készítettek például Bész isten, papiruszoszlop vagy majom formájú szemfestékes tégelyeket. Számos anyagból készült: kő, fajansz, csont, sőt még fa és nád is lehetett az edénykék alapanyaga.

Mivel a szem körülrajzolásához ill. a sminkvonal meghúzásához, amire a fekete „kohl„ festéket használták, igen kevés anyagra volt szükség, a tárolására szolgáló edénykék is egészen kicsik voltak. Az Újbirodalom korától a felkenésre használt kis pálcika is kiegészítette a készletet. Korábban úgy tűnik, a kisujj segítségével vitték fel a festéket. A fekete szemfestékek ókori egyiptomi alapanyaga a "msdmt", vagyis galenit volt, egy természetes ólomszulfid vegyület, mely kén tartalma révén fertőtlenítő hatást fejtett ki, az ólom miatt viszont tartós használata megbetegedéshez vezetett. Minthogy az átlagéletkort igen alacsonyra, kb. 36 évre teszik, és számos betegséggel kellett még a fáraóknak is szembenézni, a szemfesték ártó voltáról akkoriban nem tudhattak. Sőt, azt tapasztalták, hogy egészségesebbek lettek tőle, látásuk épségét megőrizte. A galenitet azonban helyettesítették más anyagokkal is – sokszor kikötik ugyanis egy-egy orvosi receptnél, hogy összeállításához "valódi galenitot"", vagy "magától keletkezett galenitot"" alkalmazzanak -, és a római korra már általánossá vált helyette az antimon használata, bár az évezredek során másokkal is helyettesítették, mint pl. mangánoxid, barna okker, fekete rézoxid, fehérólom. Egyiptomban használtak még zöld szemfestéket a szemhéjak ékesítésére, melynek alapanyaga a malahit. Ez réz tartalma segítségével szintén fertőtlenítő anyag is.

vissza a vitrinhez
Vissza a vitrinhez