A talapzaton álló, bal lábbal kilépő, ibiszfejes férfialak térd felett végződő, plisszirozott egyiptomi szoknyát visel, melyet széles öv fog derekához. Karjait szorosan teste mellett tartja, kezei a szoknya ráncaihoz simulnak. Csupasz, hengeres felsőtestén hasa kissé előredől, köldöke árnyalatnyira bemélyed. Mellei alig érzékelhetőek. Széles vállai felett sátorszerűen emelkedik csíkos parókája, mely az ibiszfej hátsó részével olvad össze. A madárnyakat teljesen takarja. Maga a fej rendkívül elnagyolt, a szemek kidomborodó sávot alkotnak, és a csőr részletei sem látszanak, felszínén csupán egy hármas tagolásra utaló hullámzás tapasztalható. Egy mély, de vékony, lemezszerű rész köti össze a csőr és a mellek közötti területet. A karok és lábak vékonyak és pálcikaszerűek. A hagyományos ábrázolási módtól eltérően, hátsó, jobb lábával is lépő mozdulatot végez. A lábak közötti tér kitöltése egyenetlen. A figura teljes hosszában háttámlával rendelkezik, mely közvetlen a könyökök mögött lett átfúrva. Érdekes módon a felső részen függőleges rovátka van, mintha a paróka tovább folytatódna hátrafelé. A máz erősen megfakult, és több helyen lekopott róla.

Thot ibiszfejes amulett szobrocskái az Újbirodalom idején jelentek meg, de népszerűvé csak a Harmadik Átmeneti Korban váltak. Ekkor kanonizálódott az itt látható típus, és egészült ki bizonyos esetekben a kézben tartott udzsatszemmel. Matmarban az egyik sírba fején atef koronát viselő amulettjét helyezték el. A Késői korban a stiláris változatok mellett feltűnik néhány olyan amulett, ahol a lábfej madárfej formában lett kialakítva. A korszak végén készült egy teljesen csupasz sorozata is. Úgy tűnik, hogy az amulett-típus készítése a Ptolemaiosz korral zárult le.

Minthogy Thot istent az írás feltalálójának tartották, a könyvek jó ismerőjeként minden tudást tőle eredeztettek. A bölcsesség istene, az "idők ura" Holdisten volt, akit a Hold ciklikus változásainak a hatására a mérés és rendszeresség, törvények isteneként is tiszteltek. Az egyiptomi mitológiában Ré udvarában több hivatalt is betöltött. Ő volt a Napisten tanácsadója és titkára is. Éjjelente elkísérte Rét a bárkáján feleségével, Maat istennővel együtt. Lányaként néha Szesat, a számolás istennőjét nevezték meg. Fő kultuszhelye Hermopoliszban volt. A város Thot görög megfelelőjéről, Hermészről kapta a nevét. A szakkarai katakombákhoz hasonlóan, bonyolult földalatti temető-rendszert alakítottak itt ki az istennek áldozott ibisz-múmiák eltemetésére. Nevezetes tette az évvégi 5 ünnepnap évhez csatolása, melyeket kockajátékon nyert el a Hold-istennőtől. Ezzel vált lehetővé, hogy Nut megszülje Oziriszt, Széthet, Hóruszt, Iziszt és Nephthüszt.