Ozirisz mumia
 
 
Ozirisz gabonamúmiája Ptah-Szokarisz-Ozirisz koporsóban

Készült:
Ptolemaiosz kor
Anyag:
bitumenes vászonba burkolt ezüstmaszk, agyag, gabona, fakoporsóban
Méret:
-
Leltári szám:
60.22-E
Származása:
múzeumi vásárlás Kairóban 1960-ban.
 
 
Publikáció:
Nagy István, Vezető az Egyiptomi Kiállításhoz, Budapest 1999, 110-111. oldal, 93. kép.

 
 
A gabona magokból iszappal Ozirisz alakjában megformázott "múmiát" vászonba burkolták, aranyozott ezüst maszkkal látták el, majd a sólyomfejűre faragott múmia formájú koporsóba helyezték. A múmiát fekete kátrány(?) réteg zárja el a levegőtől.

a koporsót több darabból állították össze, és a fedőrészt sárgás festékkel díszítették: megfestették a szemeket, alattuk a sólymoknál jellegzetes függőleges elszíneződéssel, csíkokkal díszítették a paróka függőleges nyúlványát, és jelezték az emberek számára készített koporsókon szokásos kiegészítő elemek körvonalait: a hasig érő széles uzeh gallért, a kiterjesztett szárnyú istennő számára fenntartott helyet, egy jelenet helyét, majd a lábszáron szokásos feliratos oszlopokat, szám szerint 5-öt. A kis koporsó alja mintázatlan, sima.

Plutarchos Izisz és Oziriszról (69 = T356c-d) szóló művében Ozirisz mai naptár szerint kb. nov. 13-án (Athür hó 17.) kezdődő abüdoszi ünnepét "homályos, gyászos és ünnepélyesnek" nevezte. Mint később írja (71), "egyrészt megsiratják a terményeket, másrészt viszont az ezeket létrehozó és adományozó istenekhez könyörögnek, hogy újakat hozzanak létre és növesszenek az elpusztultak helyett." Ezen a napon emlékeztek ugyanis meg Ozirisz haláláról és vetettek tiszteletére speciálisan erre a célra kialakított formában gabonát.
Ezt a Khoiak ünnepet legkésőbb a Középbirodalom korától megünnepelték Abüdoszban. Körmenetet tartottak, melynek végcélja Dzser, 1. dinasztiabeli király sírja volt. Ezt ekkoriban már Ozirisz sírjaként tartottak számon (O sír). Feltárója, Emile Amélineau is így gondolta 1898-ban, mivel a sír délnyugati sarkának közelében munkásai egy nagy, fekete bazalt szobrot találtak, mely a halottas ágyon fekvő Oziriszt ábrázolta. Az ágy két vége oroszlán alakban lett kifaragva, sarkait sólymok díszítették. A halott isten felett az Iziszt megtestesítő héja feküdt, utalva a mítoszra, mely szerint a halottaiból újjáélesztett Ozirisztől foganta Hóruszt. A sír azonosítását ezen kívül a fogadalmi áldozatokra és a bejárati lépcsősorra alapozta. Nem sokkal később Flinders Petrie újra ásatta a sírt, és neki köszönhetjük a helyzet tisztázását: kiderítette az eredeti tulajdonost, aki az 1. dinasztia 3. uralkodója volt, és megtalálta a későbbi átalakítások nyomát, amikor valóban Ozirisz sírjává alakították a zarándokok számára.

A kultusz már a 11. dinasztia idején kimutatható, bár ekkor még csak gyéren. A 12. dinasztia korában Ikhernofret berlini sztéléje írja le a szokásos gyakorlatot. Szintén ekkortájt került ide a fent leírt, halotti ravatalon fekvő Ozirisz szobor is, melyet Anthony Leahy (The Osiris "Bed" Reconsidered, Orientalia 1977, 46/4, pp. 424-43, Roma) kutatásai Khendzserhez, a 13. dinasztia egyik fáraójához kötöttek. Feltehetőleg ez idő tájt egészítették ki a sírt a bejárati lépcsővel is, és szokássá vált az abüdoszi temetkezés, vagy legalább egy kenotaphium (álsír) építése az Ozirisz sír közelében. Az ünnepről máshol is megemlékeztek, így például a philéi Izisz templomban, ahol a falra egy gabona múmia készítését is felvésték. A közép-egyiptomi Jumilhac papirusz a mezőgazdasági tevékenységekhez köti, amikor a khebesz-ta, vagyis "a föld fellazítása" ünnepnek nevezte.

 
vissza a vitrinhez
Vissza a vitrinhez