ibisz kicsi
 
 
Ibiszmúmia

Készült:
Ptolemaiosz kor
Anyag:
mumifikált ibisz, vászon
Méret:
33cm
Leltári szám:
51.2359
Származása:
ismeretlen
 
 
Publikáció:
-

 
 
Az íbiszmadarat, lábait maga alá húzva, és fejét valószínűleg hátrahajtva mumifikálták. Erre utal a testén felül emelkedő domborulat. Több vászonréteggel is betekerték, de ezekkel eredetileg hozzárögzítettek egy fém darabot is, mely a madár nyakát és fejét ábrázolta. A madártest bepólyálásánál szemmel láthatóan nem igyekeztek díszes külsőt varázsolni neki, csak az állat formájának a visszaadását tartották fontosnak.
Hogy mégsem a legolcsóbb íbiszmúmiák közé tartozott, azt a fej kiegészítésére utaló lyuk mutatja.
Ay itt látható fejet bronzból készítették, tömör öntéssel. A gázlómadár jellegzetes fejalakját sikerült jól visszaadni, még csőrének párhuzamos tagolásáról sem felejtkeztek meg. Szemgödre bemélyed, és szeme golyó formában emelkedik ki. A nyak hengeres formájú, alul ívesen elkanyarodó vége szögletes csapban végződik – ez nyúlt be a madár múmiájának a burkába.

Az íbiszt időnként fenedzsinek (fnDj) nevezték, amit egyaránt lehet „csőrösnek" és „orrosnak" fordítani. Eredetileg a 15. alsó-egyiptomi nomosz szent állata volt, a nomosz jelvénye is a standardon álló íbisz lett. Itt, Bakhlijában a fáraókor folyamán mindig nagy tisztelet övezte. Nagyon korán Thot szent állata lett, akinek nevét kezdettől fogva a madár rajzával írták, és gyakran ábrázolták íbiszfejű ember alakjában. Thot syent állataként az ókori Egyiptom egész területének egyik leginkább tisztelt madarává vált. Rajta keresztül Thot istent tisztelték. Mindenfelé a templomhoz tartozó madárházakban tartották, ahol gondozóit „az ibiszek szedzsem-as szolgái" néven nevezték. A késői kortól jósló képességet is tulajdonítottak neki. Thébában (Qaszr el-Agúz) a Thot isten egyik formájaként tisztelt Teefibisztől / „az íbisz arca beszél" még jóslatokat is kértek.

A késői korban szokássá vált, hogy az isteneket szent állataik múmiájával örvendeztették meg a zarándokok. Ekkoriban nagy mennyiségű íbisz madarat is mumifikáltak az erre szakosodott mumifikáló papok, akiket görög szóval ibiotaphoinak neveztek. A mumifikált állatokat nemcsak önmagukban, hanem gyakran hosszúkás edényben temették el. Abüdoszban két íbisztemető közül az egyik helyét ma is Sunet ez-Zebib, vagyis „az íbisz-edények helye" névvel nevezik meg. Tömegesen kerültek elő így eltemetett íbiszek Szakkarában is. Másik nagy temetőjük Bakhlija és Tuna el-Gebel (Hermopolisz mellett). Kisebb csoportokban Kanobosz, Giza, Kom Ombo, Théba és más helyek is befogadták az ibiszmúmiákat.

©Győry Hedvig

 
vissza a vitrinhez
Vissza a vitrinhez