macskamúmia
 
 
Macskamúmia

Készült:
Római kor
Anyag:
mumifikált macska, vászon
Méret:
49cm
Leltári szám:
51.2359
Származása:
ismeretlen
 
 
Publikáció:
-

 
 
A macska múmiáját nyújtott helyzetben helyezték el, lábait maga alá húzva, farkát hasánál felfelé fordítva. Miután többszörösen körbe tekerték, a külső részre úgy helyezték rá a vékony szalagokat, hogy azok folyamatosan keresztezzék egymást, és így a felül rombuszmintás hálóra emlékeztető díszítés alakult ki, melynek felszíne enyhén dombormű jelleget öltött. A szalagokat a nyak tájékán rögzítették néhány körbefutó sorral. Ezek egymás felett, kissé elcsúsztatva helyezkednek el.
A fej formáját gondosan megőrizték, szorosan hozzátapadó vászonréteggel vonták be. A szemet domborulattal jelezték, fülét mintha még mindig hegyezné.

A macskák egyiptomi neve hangutánzó szó: a kandúr a miu, a nőstény miit. A kisebb termetű macskák közé tartozik a karakál, szervál és a vadmacska. Ez utóbbiból fejlődött ki a domesztikáció eredményeként a házimacska – Basztet istennő szent állata. Az egyiptomi történelem hajnalán, úgy tűnik, nem különítették el a macskafélék ezen csoportját a nagymacskáktól sem, mint a leopárd vagy oroszlán. Basztet istennőt is eleinte oroszlán alakban képzelték el. Ennek nyomát őrzi, hogy IV. Ramszesz fáraó idejében Basztet ünnepén tiltották az oroszlánvadászatot.
Bár szelídített macska tartására szórványos adatunk az Óbirodalom korától van, képi megjelenítésére pedig a Középbirodalom idején találjuk az első példákat, a macskatartás az Újbirodalom idején terjedt el. Feltehetően kezdetben a rágcsálók és kígyók pusztítása és a vízimadarak vadászata miatt szelídítették. Kedvenc állatként is egy újbirodalmi macskakoporsó jeleníti először meg. Deir el-Medineben a kézművesek sírjai alapján igen kedvelték. Ekkor már a mesékben, gyógyászatban, álomfejtésben, de még a túlvilági démonok között is jelen volt.
Természetesen az istenvilágban is fontos helyet kapott. A kandúr Ré napisten társa vagy megjelenési formája lehetett. Hórapollón szerint a Kr.u. 4. században még állt Héliopoliszban egy macska alakú Ré kultuszszobor. A Halottak Könyve jelenetei között a legkorábbi időktől ábrázolták a kandúrt, amint levágja Apophisz kígyó fejét. Rét is ábrázolták macskafejű ember alakjában, Miuti néven. Az ősdombon állva viszont Ré mellett ült a kandúr.
A nősténymacska számos istennővel került kapcsolatba, a nap szemeként Tefnut, Hathor és Szahmet is nyerhetett macska alakot. Neit istennő szaiszi házában szintén tiszteltek egy macskát. Thébában az „ég úrnőjének a macskájáról" tudunk, de létezett egy „lápiszlazuli macskája" is. A leggyakrabban azonban Basztet istennő öltött macska alakot, akit az Újbirodalom korától rendszerint macskafejű nőalakban örökítettek meg. Ünnepei híresek voltak a szabadosságokról.

A késői korban a macskák tartása és tisztelete rendkívül széles körben elterjedt. Az antik források szerint a római korra már valamennyi egyedet vallásos tisztelet övezte. Tény, hogy sok macska szobrot készítettek bronzból is, és ilyenkor többnyire a fej tetején, vagy a mellkason egy skarabeuszt is megmintáztak. Népszerűvé váltak a macskamúmiák is. Szinte mindenütt temették őket. A 22. dinasztia korától számos macskatemetőt hoztak létre. A legjelentősebbek Bubasztiszban, Szakkarában és Szpeosz Artemidoszban voltak.

©Győry Hedvig

 
vissza a vitrinhez
Vissza a vitrinhez