Tutankhamon aranylemezzel borított külső szentélyén tűnik először fel egy történet, mely arról szól, hogyan hozta létre Ré napisten azt a világot, amiben élünk. Később I. Széti, II. Ramszesz, III. Ramszesz és VI. Ramszesz fáraó sírjában olvasható a történet, számos további részlettel kiegészítve, de sajnos több helyen hiányosan. A mítoszt még a római korban is ismerték az egyiptomiak, bár az Újbirodalom után csak utalások maradtak fenn, a római korban pedig a napszem lány démotikus története részleteiben már jelentősen eltér.
Ez utóbbi prózai formában maradt fenn, míg az Újbirodalmi változat költemény volt. Ezt a fordítások szabad vers formája jelzi. Sok szójáték van benne, és költői kifejezés. A szövegbe több mitológiai és a vallási élethez kapcsolódó gyakorlat eredetének a magyarázatát is beékelték. Négy egységre oszlik.
Eric Hornung (1997) részletesen elemezte, és a különböző források egybevetésével rekonstruálta a teljes történetet. A mű egyiptomi címe nem maradt fenn. Az említett helyeken mindenütt a tehén hátán az égbe emelkedő Napisten képét rajzolták a mítosz szövege mellé, így született meg modern címe.
A történet rövid összefoglalása: (1) Kezdetben az emberek és istenek együtt éltek, majd az emberek fellázadtak Ré ellen, mivel úgy látták, hogy megöregedett. Ré megbüntette őket, (2) majd a tehénné változott Hathor istennő hátán az Égbe távozott, amit ekkor alakított ki, ahogy (3) az Alvilágot is. (4) Végezetül létre hozta a varázserő hatalmát.
 

A rekonstruált szöveg teljes első egységének fordítása Eric Hornung alapján, pont 100 soros vers formájában:

Történt pedig, hogy Ré felragyogott az égen, az önmagából született isten,
és elfoglalta a királyságot,
amikor az emberek és az istenek (még) együtt voltak.
Akkor az emberek terveket szőttek Ré ellen,
mert bizony Őfelsége megöregedett: csontjai ezüstből, végtagjai aranyból,
haja valódi lápisz lazuliból volt.

Őfelsége azonban észrevette a cselszövéseket,
amelyeket az emberek ellene szőttek,
és így szólt Őfelsége azokhoz, akik kíséretében voltak
“Hívd segítségül Szemem,
és Sut és Tefnutot, és
Gebet és Nutot,
az ősatyákkal és ősanyákkal együtt,
akik velem voltak, amikor még az ősvízben (Nun) voltam.
És hívd el istenemet, Nunt is, és ő hozza magával kíséretét;
de titokban hozd el őket,
hogy az emberek ne vegyék észre őket, és szíveik ne meneküljenek el.
Gyere velük a palotába, hogy jó tanácsot adjanak,
és én visszavonulhassak az ősvízbe,
arra a helyre, ahol létrejöttem.”

Akkor [azonnal] elhozták ezeket az isteneket,
és ezek az istenek két oldalára [álltak],
és Őfelsége előtt földre borultak,
hogy a legidősebb atya (Nun()jelenlétében (Ré) előadhassa gondjait az,
aki az embereket teremtette, a rechit-nép királyának.
Így szóltak Őfelsége jelenlétében:
“Beszélj hozzánk, hogy hallhassuk!”
Aztán Ré így szólt Nunhoz:
“Te, legősibb isten, akitől származom,
és ti istenek és ősök!
Íme, az emberek, akik a szememből születtek, terveket szőttek ellenem.
Mondjátok meg, mit akartok tenni ez ellen,
mert bizony még mindig keresem [a megoldást]. Nem ölhetem meg őket, amíg meg nem hallom, mit szóltok rá!”

És Őfelsége Nun így szólt:
„Te fiam, Ré,
te isten, aki nagyobb annál, aki nemzett,
és idősebb azoknál, akik teremtettek,
Foglald el a helyed (ismét) – nagy a tőled való félelem,
mert Szemed azok ellen fordul, akik gonoszat forralnak ellened.”
Őfelsége Ré ekkor így szólt:
„Tudd meg, hogy a sivatagba menekültek,
mert félelemmel teljes a szívük attól, amit mondtam nekik.”
Az istenek ezt mondták Őfelsége jelenlétében:
„Küldd oda a Szemed, hogy leleplezze (?) őket,
azokat, akik összeesküdtek, mint a gazemberek.
Nincs nála hatalmasabb szem, hogy érted lesújtson rájuk.
Hathorként szálljon le!”

Aztán ez az istennő visszatért, miután megölte az embereket a sivatagban.
És Őfelsége (Ré) így szólt:
„Üdvözöllek békében, Hathor,
aki segített a Teremtőnek, amikor hozzá(d) fordultam.”
Ez az istennő pedig így szólt: „Esküszöm,
amikor úrrá lettem az embereken,
az szívemnek kellemes volt.”
És Ré Őfelsége így szólt:
„Királyként leszek úrrá felettük, mint aki kicsinnyé tette őket.”
Így történt, hogy létrejött Szahmet, „az éjszaka főzete”,
hogy vérükben gázoljon
Hérakleopoliszból [jőve].

Akkor Ré így szólt: „Hívjátok ide a hírvivőket,
a sietősöket, a gyorsakat,
hogy úgy száguldjanak, mint a test árnyéka!”
Azonnal hívták ezeket a hírvivőket,
és így szólt ezen isteni Felség:
„Fussatok Elephantinéba
és hozzatok nekem sok okkert!”
És elhozták neki ezt az okkert.

És ennek a nagy istennek a Felsége megőröltette
az ifjúságfürtös pappal, aki Héliopoliszban van, ezt az okkert.
A szolgálónők pedig árpát őröltek, hogy sört készítsenek belőle,
és ezt az okkert hozzáadták a keverékhez,
úgyhogy olyan lett, mint az emberi vér.
7000 korsó sör készült.
Ekkor Felső- és Alsó-Egyiptom királyi Felsége, Ré
eljött ezekkel az istenekkel, hogy megnézze ezt a sört.
Aztán felvirradt a nap, amelyen az istennő az emberek megölésére készült,
azokon a napokon, amikor délre mennek.

És Ré Őfelsége szólt:
“Milyen szépek is! Meg fogom védeni tőle (ti. a Szahmetté vált Hathortól) az embereket!”
Ré folytatta: “Vigyétek hát ezeket [a korsókat]
arra a helyre, ahol azt mondta, hogy ott akarja megölni az embereket!”
Felső- és Alsó-Egyiptom királyi Felsége, Ré, korán felkelt, (még) sötét éjszaka, hogy kiöntesse ezt az altatót.
A szántóföld három tenyérnyi [magas] vízárrá vált, folyadékkal borítva
ezen isten Felségének ereje által.
Ez az istennő kora reggel kiment
és észrevette, hogy ez [a föld] el van árasztva.
Az arca megszépült a látványtól, és ivott –
kedves volt szívének.

Részegen tért vissza, és nem ismerte fel az embereket.
Akkor Őfelsége Ré így szólt ehhez az istennőhöz:
„Üdvözöllek, üdvözöllek, békében, Szépségem!” –
Igy jött létre a Szépség Imauban (ma: Kom el-Hiszn).
És Őfelsége Ré (ismét) szólt ehhez az istennőhöz:
„Altató italokat készítsenek neki az évenként ismétlődő ünnepeken,
és szolgálólányaimra bízzák ezt.”
Így vált valamennyi ember számára ezen altató italok elkészítése a szolgálólányok feladatává
Hathor ünnepén, az első naptól kezdve.