I. Amenemhat (12. dinasztia) fáraó életének egy merénylet vetett véget, de társuralkodó fiának, sikerült megőriznie a trónt, és (görögösen) I. Szeszósztrisz néven hosszú ideig uralkodott még. Az intelmek erre készítik fel a trónörököst. Személyesen a fáraó szól hozzá első személyben. Először is leszögezi, hogy még a hozzá legközelebb álló embereiben sem szabad megbíznia, csak önmagában, és álmában is résen kell legyen. Majd elmondja, hogyan végeztek vele éjnek idején. Ezt követően fontos tetteit sorolja el, és nagy hatalmát írja le. Fenntartotta a világ rendjét, az igazságot, és bőség volt az országban. Megfékezte a vadállatokat, és a szomszédos népeket leigázva biztosította a határokat. Megjegyzi azt is, hogy uralma idején nem éhezett senki. Részletesen leírja, hogyan ékesítette örök „házát” (ti. a sírt). A végén leszögezi, hogy mindezt fiáért tette, aki a trónján követi, mint előírta.
Az intelmek a legteljesebben az 1843-ban lemásolt, de azóta elveszett Milligen papiruszon maradtak fenn, mely betűformálása alapján a 18. dinasztia második felére keltezhető. Írótáblán fennmaradt részletek azonban arról tanúskodnak, hogy a kompozíció már biztosan közismert volt a dinasztia korai időszakában is. Nyelvezete viszont ennél is korábbi, 12. dinasztiabeli eredetre vall. Érdekes módon, egy Ramesszida kori másolatban a végén az a megjegyzés szerepel, mely szerint egy bizonyos Kheti jegyezte le az utód számára.

 

 

 

© Győry Hedvig