A 18. dinasztia második uralkodójaként folytatta az egységes újbirodalmi állam megszilárdítását. Helyreállította a központi hatalmat és a jogrendszert. Uralkodása idején szerkesztették meg a Halottak Könyve első összeállítását, találta fel Amenemhab a vízórát, és 9. uralkodási évében jegyezték le az Ebers orvosi papiruszt. Uralkodása kezdeti időszakában vezetett líbiai és núbiai hadjáratot. Délen Egyiptom határát Sai szigetéig terjesztette ki.

A karnaki templom egyik kapuján megörökítette szed ünnepségének előkészületeit (a mai 7. pylon ennek a helyébe épült.), mely alapján feltételezhetően közel 30 évig uralkodott – a kezdeti időszakban valószínűleg apjával, Jahmesz fáraóval közösen. Számos templomot épített vagy hozott helyre Felső-Egyiptomban, de a legtöbbet Karnakban építkezett építésze, Ineni (bárka-kápolna és I. Szeszosztrisz Fehér-kápolnájának a mása – köveik egy részét III. Amenhotep a 3. pylonba építette be.)

Az egyiptomi hagyomány szerint Théba nyugati partján munkástelepet (ma: Deir el-Medina) alapított temetkezési együttese elkészítésére, mely egészen újszerű volt. Halotti templomát a szokástól eltérően a sírtól elkülönítve építette (helyére később Hatsepszut templomának az alsó terasza került, szobrai pedig Mentuhotep halotti templomába kerültek), és újítás volt az egyébként máig sem egyértelműen azonosított sírhely kijelölése a Királyok Völgyében. Ez IX. Ramszesz 16. évében még érintetlen volt az Abbott papirusz tanúsága szerint, múmiáját azonban I. Sesonk fáraó korában már szükségesnek látták áthelyezni a deir el-bahari cachette-be (DB320), ahol 1881-ben találták meg.

Mivel nem volt örököse, hadvezére, I. Thutmoszisz követte a trónon. Nevének görög változata, Amenophisz, az Amenhotep „Amon elégedett” névből jött létre. Trónra lépésekor a „Ré ka-lelke szent” nevet vette fel. Mindkettő tovább élt istenkultuszában. Ennek alapjául a királysírt építő munkások szervezetének a létrehozása szolgált, akiket később Deir el Medinében telepítettek le. A legtöbb fogadalmi emléke is innen származik.

Az Újbirodalom korának legfőbb istenített uralkodójának tekintették, akinek kultusza Ahmesz Nofertariéval összefonódva, Taharka fáraó koráig követhető. A nagy istenek társaságában jelenítették meg. Kultuszszobrait saját szentélyeikben helyezték el, ezek egyikének az alapjait meg is találták Dra Abu el-Nagaban. A szentély neve Men-szet volt. A szobrainak volt saját neve, mint „A kert Amenhotepe“, „A széles udvar Amenhotepe“, „Amenhotep, a vízen hajózó” és „Amenhotep, Hathor szeretettje“. Legjelentősebb ünnepeinek idejét az újabb kutatás a következő dátumokhoz köti (néha máskor is előfordul):

Akhet I, 29-30. nap – a szobor meglátogatja a munkásokat. Esetleg I. Amenhotep koronázásának az ünnepe.

Akhet IV, 30. nap – körmenet a nyugati parton és oraculum;

Peret III, 21. nap – halálának megsiratása, a szobor a Királyok Völgyébe megy, ahol a munkások olajat és krémeket kapnak;

Peret III, 29. – IV, 2. nap – nagy mulatsággal összekötött évforduló, a kopt naptárban a Phamenoth hónap névadó ünnepe;

Semu I, 19. nap – hétvége a Királyok Völgyében, oraculum;

Semu I, 27. nap – temetőben ünnepelnek;

Semu II, 1. nap – meditáció az isten képmása előtt, oraculum;

Semu II, 13. nap – a király megjelenésének a napja az egész nyugati parton;

Semu III, 11. nap – a király megjelenésének az ünnepe Deir el-Medinében.

 

 

 

© Győry Hedvig