A szó először az antiochiai Eustathiusnál olvasható anthólops formában Kr.u. 336-ban. Az Eufratesz vidékén élő fantasztikus állatként ismerteti: Villámgyors, fűrész élességűek a szarvai, és fákat is ki tud dönteni velük. Csak ha fennakad velük a bozótban, akkor ejthető el. Latin formája az antalopus. IV, V, VI. Henrik angol királyok címerállata volt.

Az antilop nem alkot tudományos értelemben pontosan körülírható csoportot, a tülkösszarvúak (Bovidae) családjának számos fajára használják, melyek a tulokformák (Bovinae), a bóbitásantilop-formák (Cephalophinae), a lóantilopformák (Hippotraginae), az antilopformák (Antilopinae), a nádiantilopformák (Reduncinae), a tehénantilopformák (Alcelaphinae), és a tibeti antilopformák (Panthalopinae) alcsaládjának több mint 90 faját jelöli. Zömük afrikai állat, néhány ázsiai, ill. van amerikai faj is.

Alakjuk, színük, méretük igen változatos. Egyesek csak füvet, mások leveleket és ágakat is fogyasztanak; kérődző állatok. Szervezetük jól alkalmazkodott a száraz éghajlathoz, és többségük nem csak a szavannákon, de a félsivatagos és sivatagos területeken is kielégíti táplálék és vízigényét. A vemhesség kb. 8 hónapig tart, ellés után a kis antilopok sokszor néhány hétig még a fűben rejtőznek.

 

Az ókori Egyiptomban lóantilopformák, tehénantilopformák, antilopformák és nádiantilopformák éltek. A lóantilopformák az antilopok viszonylag nagy testű, tülkösszarvú, párosujjú patás alcsaládja, melybe az addax (mendészantilop), ahippotragus (lóantilop) és oryx (nyársasantilop) nemek tartoznak. Bikák vezette csordákban élnek. A borjak ivarérett koruktól agglegénycsordákba verődnek. A bikák általában nagyobbak a teheneknél. A lóantilopok 3 faja közül csak egy (Hippotragus equinus) élt az ókori Egyiptomban, és ennek élőhelye is visszaszorult mára Szudán déli területeire. A nyársasantilopfélék, más névenoryxok közül viszont 3 faj is előfordult. Különösen gyakori volt közülük a kardszarvú antilop.