Nehezen faragható, kemény, kiömlési magmás kőzet. Alkotó ásványai a plagioklász földpát és olivin, így a dolerittel azonos összetételű, de annál jóval finomabb szerkezetű. Nem csoda, hogy alapos vizsgálat nélkül könnyű összetéveszteni őket.Egyiptom területén széles körben elterjedt a mai Kairó – Fajum magasságában, de Közép-Egyiptomban és Asszuán környékén is felbukkan. Ókori bányája azonban csak Gebel Qatraniból ismert, ahol jellemzően barna elszíneződést mutat, eltérően a szokásos sötétszürke, majdnem fekete színtől. Elképzelhető, hogy már a 3. dinasztia idején megkezdték kitermelését. Neve az egyiptomi bxn-ből származik, amit viszont ők a greywacke kőzetre használtak. Ebből lett a görög basan, ami latinul basanites lett.Különösen erőteljes volt bányászata az Óbirodalom korában, amikor gyakran készítették belőle a piramistemplomok padlózatát, néha a falakat is. A 6. dinasztia koráig edényekhez is szívesen felhasználták, és szobrok meg szarkofágok is készültek belőle, igaz, főként a késői és görög-római korban.

 

 

 

© Győry Hedvig