Általánosságban elmondható, hogy szerszámokhoz keményebb, szobrokhoz puhább bronzot használtak. A legkorábbi tényleges bronzokat a 4 dinasztia korából ismerjük. Anyaguk 90 %-a réz, 10 %-a egyéb fémanyag volt, a természetes előfordulásnak megfelelő keverékben – többnyire magas arzéntartalommal. Könnyen önthető, többszöri hevítéssel és kalapálással lehetett keményíteni, de ettől törékenyebbé vált. A réz ónnal való vegyítése már tudatos folyamat volt, és a Középbirodalom korától szokásos. Ettől keményebb ötvözetet kaptak, melyet 600 – 800 °C-on lehetett megmunkálni. A szobrokhoz és edényekhez többnyire kevesebb ónt vegyítettek, mint a szerszámokhoz, ezért ezek valamivel puhábbak, és így könnyebben ehetett őket véséssel díszíteni.

 

 

 

© Győry Hedvig