Fantasztikus állatok / sivatagi démonok
Az ókori egyiptomi emberek életében a természeti lények mellett fantasztikus állatok is szerepet kaptak. Ezek egy része valóban létező lény eltorzításával jött létre, másokat pusztán képzeletük szülte. Általában különböző lények elemeiből rakták őket össze. Valójában az istenek jelentős része is ebbe a kategóriába tartozik, hiszen gyakran ábrázolták őket emberi testhez illesztett állat fejjel. Ugyancsak különleges helyet foglal el közöttük a szfinx, ami önmagában is többféle lehetett, a legelterjedtebb forma azonban emberi fejjel ábrázolt oroszlán volt.
A fantasztikus lények többsége csupa állati elemből állt. Jellemzően éjszakai állatok voltak, és természetesen sokuk a túlvilágon élt. Valós lényekként élték meg őket. Az őskori Negade kultúra utolsó időszakában találkozhatunk képükkel először – a gazdagon díszített késnyelek, elefántcsont táblák és paletták körében. Úgy tűnik, mezopotámiai hatásra alakult ki a kígyónyakú leopárd és a szárnyas, sólyomfejű griff.
Újabb felbukkanásuk a Középbirodalom idejére tehető, amikor a sivatagban folytatott vadászati jeleneteken ismét feltűnnek, a valós vadakkal együtt a közép-egyiptomi sírokban (Beni Haszan, El-Berseh, Meir). Mivel ez a vidék a keleti sivatagi utak kiindulópontja, elképzelhető, hogy a sivatagi beduinok komoly szerepet játszottak a hozzájuk fűzött képzetek fenntartásában, alakításában. Baket III. sírjában (BH15) az egyik ilyen lényt oroszlán testtel és háta közepén két szárnnyal jelenítették meg, egy másik a kígyónyakú leopárdot mutatja, de látható itt a Széthre jellemző, szögletes fülű kutya is. Másik jellemző előfordulási helyük a születést segítő varázskéseken, szaknyelven apotropaionokon volt, melyeket a 18. dinasztia elejéig használták az egyiptomiak – leginkább List és Théba lelőhellyel kerültek elő. Núbiában pedig ekkoriban berakásokat készítettek ezeknek a fantasztikus lényeknek a formájában. Megjelenítésük a későbbiek során erősen a háttérbe szorult, de képzetük fennmaradt, hiszen előfordulnak még a római kori Eszna hieroglifái között is.
Vallási jelentőségük a külvilág ellenséges erőinek megjelenítésében rejlett – legyőzésük szimbolikusan a pozitív erők győzelmét fejezte ki. Így kerülhettek a hétköznapi élet motívumai közé is – Beni Hasszan egyik festményén nyakörvet visel egy szárnyas griff. A jelenet értelmezésével kapcsolatban felmerült, hogy esetleg a vele együtt ábrázolt kutyák vadságát, a sikeres vadászat előidézését biztosító mágikus szertartás ábrázolásáról lehet szó. Egy másik griff az Újbirodalom idején, a veszélyes sivatagi állatokat elűző isten kocsiját húzta. Az apotropaionokon sokféle, az újszülöttet és anyját fenyegető, betegséget és halált okozó gonosz lényeket elűző, segítő istenség, démon sorakozott. Hasonló szolgálatot tehettek a halottnak is a túlvilágon, ahol persze a fenyegető lények között is bőségesen találhatók fantasztikus állatok.
A fantasztikus lények többsége csupa állati elemből állt. Jellemzően éjszakai állatok voltak, és természetesen sokuk a túlvilágon élt. Valós lényekként élték meg őket. Az őskori Negade kultúra utolsó időszakában találkozhatunk képükkel először – a gazdagon díszített késnyelek, elefántcsont táblák és paletták körében. Úgy tűnik, mezopotámiai hatásra alakult ki a kígyónyakú leopárd és a szárnyas, sólyomfejű griff.
Újabb felbukkanásuk a Középbirodalom idejére tehető, amikor a sivatagban folytatott vadászati jeleneteken ismét feltűnnek, a valós vadakkal együtt a közép-egyiptomi sírokban (Beni Haszan, El-Berseh, Meir). Mivel ez a vidék a keleti sivatagi utak kiindulópontja, elképzelhető, hogy a sivatagi beduinok komoly szerepet játszottak a hozzájuk fűzött képzetek fenntartásában, alakításában. Baket III. sírjában (BH15) az egyik ilyen lényt oroszlán testtel és háta közepén két szárnnyal jelenítették meg, egy másik a kígyónyakú leopárdot mutatja, de látható itt a Széthre jellemző, szögletes fülű kutya is. Másik jellemző előfordulási helyük a születést segítő varázskéseken, szaknyelven apotropaionokon volt, melyeket a 18. dinasztia elejéig használták az egyiptomiak – leginkább List és Théba lelőhellyel kerültek elő. Núbiában pedig ekkoriban berakásokat készítettek ezeknek a fantasztikus lényeknek a formájában. Megjelenítésük a későbbiek során erősen a háttérbe szorult, de képzetük fennmaradt, hiszen előfordulnak még a római kori Eszna hieroglifái között is.
Vallási jelentőségük a külvilág ellenséges erőinek megjelenítésében rejlett – legyőzésük szimbolikusan a pozitív erők győzelmét fejezte ki. Így kerülhettek a hétköznapi élet motívumai közé is – Beni Hasszan egyik festményén nyakörvet visel egy szárnyas griff. A jelenet értelmezésével kapcsolatban felmerült, hogy esetleg a vele együtt ábrázolt kutyák vadságát, a sikeres vadászat előidézését biztosító mágikus szertartás ábrázolásáról lehet szó. Egy másik griff az Újbirodalom idején, a veszélyes sivatagi állatokat elűző isten kocsiját húzta. Az apotropaionokon sokféle, az újszülöttet és anyját fenyegető, betegséget és halált okozó gonosz lényeket elűző, segítő istenség, démon sorakozott. Hasonló szolgálatot tehettek a halottnak is a túlvilágon, ahol persze a fenyegető lények között is bőségesen találhatók fantasztikus állatok.
© Győry Hedvig