Alkalmazása az őskortól (Nagada II. kultúra) kimutatható. Két fajtáját ismerjük, melyeket az egyiptomi történelem során csak kis mértékben módosítottak: az egyik a forgófúró (Hmt / snHt). Ennek rajza a kézművesek megjelölésére is szolgált, mint szójel vagy determinatívum. Feltételezik, hogy azért, mivel a legkorábbi kézműves tevékenység a kőedények készítése lehetett, aminek legfőbb eszköze a fúró volt. Ez kezdetben alul kemény kődarabbal (pl. kova, vagy diorit / Hérakleopolis) majd réz hengerrel, a Középbirodalom korától egyre inkább bronzzal ellátott rúd volt, mely felül kis hajtórúddal lett kialakítva, és két oldalára nehezékeket erősítettek. Az alsó hengerfej forgatásával haladt egyre mélyebbre. A hegy alá homokszemcséket helyeztek, melyek súroló hatást fejtettek ki (vö. smirgli). Ennek a súroló anyagnak a neve ugyanerre a tőre vezethető vissza: Hmwt. Ezek egy része a forgatás következtében felmelegedő fémbe beleolvadt, és ezzel annak keménységét hihetetlenül megnövelte. A többi kvarc szemcse a forgó mozgásal szembeni ellenállást csökkentette. III. Ramszesz fáraó medinet habui halotti templomának egyik furatában találták az eddig ismert egyetlen fúrót – bronzhengeres volt. A másik a pörgő- vagy ívfúró, ezt htjt-nek nevezték. Rúdját kezdetben a két tenyér között kellett pörgetni, később húrt tekertek köré, és annak két végét egy kereszt irányban futó „íjhoz” erősítettek. Az íj ide-oda húzásával lehetett a fúrást előidézni. Előszeretettel használták az asztalosok és gyöngykészítők is. Egy rekonstruált fúró segítségével a manchesteri egyetemen Denys Stocks kipróbálta a hajdani technikát. A fúrót 3 ember kezelte (az íj két végét és a rúdra helyezettt kőnehezéket tartották). Azt tapasztalta, hogy az oda-vissza forgatás 80-100 fokig hevítette a fúrófejet. A kvarcszemcsék egy része beleragadt, másik része lekerekedett, és a kő ellenállását csökkentve könnyítette a fúrást. A kő keménységétől függően óránként 2-30 cm3 anyagot tudtak eltávolítani. Hogy a fúró egy helyben maradjon, dolerit és kovakő kalapácsokkal 5 mm mély mélyedéseket készítettek elő. A rendkívül kemény rózsaszín gránitban 20 óra alatt sikerült 6 cm mély lyukat fúrni, és ezzel 104 cm3 (= 280 g) gránitot eltávolítani.

 

 

 

© Győry Hedvig