Galamb
Az ókori Egyiptomból ismert szirti és kék galamb a galambfélék (Columbidae) családjában a galambformák (Columbinae) alcsaládjának másfél száznál több faja közé tartozik. Párban élnek, és elsősorban magokkal táplálkoznak. Bár más növényi részeket is elfogyasztanak, vízszükségletüket folyadékkal kell kiegészítsék. Ezért jellemzően vízpartok közelében élnek. A vizet orrnyílásukig vízbe dugott csőrükkel szívják fel. A meneküléskor szárnycsattogással adnak jelet egymásnak. Csapatban, majd több éves párkapcsolatban élnek. A szirti galamb (Columbia livia) ágon, a kék galamb (Columbia oenas) faodvakban költ, évente akár 6-8 alkalommal, 2-3 hetes időtartammal. A fészeklakó fiókákat a mindkét szülő által termelt túrószerű begytejjel táplálják. (Ennek összetétele hasonlít az emlősök tejére. A begyben gyűlik össze, és a madár felöklendezve juttatja ki szervezetéből.) A szirti galamb (Columbia livia) domesztikált alfaja a jól ismert házigalamb, ezek elvadult egyedei a parlagi galambok.
Mezopotámiában Istár szent állataként a szerelem és termékenység jelképe volt, ahogy Aphrodité esetében is szerelmi szimbólumnak tekintették. Szíriában szintén szent állat volt, ezért fogyasztását büntették, míg a zsidó nép értékes áldozati állatot látott benne. A Bibliából a béke madarakét ismert, mely a szárazföld hírét hozta meg Noénak. A keresztény ikonográfiában a Szentlélek megjelenítésére szolgál.
Egyiptomban a wnw és mnwt szóval jelölték, bár ez utóbbit egyes kutatók vadgerlének (Streptopelia turtur) tartják. A madár körülírására a ger-en-pet kifejezést használták, ami viszont tükörfordításban az „ég madarát” jelenti. Halottaknak és isteneknek egyaránt felajánlották, és az élők is előszeretettel fogyasztották. Tudjuk például, hogy II. Széti fáraó Amon istennek létrehozott madár udvarában tenyésztették, ill. a hibiszi Amon templomban Dareiosz király áldozatai között szintén megtalálható. Népszerűségének csúcspontját azonban a fáraók korát követő Ptolemaiosz és római időszakban érte el, amikor a galambházak szinte mindenütt jelen voltak. A változásnak egyelőre még nem tisztázottak az okai és körülményei. Hórapollón feljegyzése szerint elkerülték őket a fertőző betegségek, mivel a galamb különlegesen tiszta állat.