Az ókori egyiptomi társadalomban is fejlett hierarchikus rend volt. A legkevesebb joggal rendelkező rétegbe a hem-szolgák tartoztak, akiket sokszor rabszolgának fordítanak. Tény, hogy a birtok részeként kezelték őket, vagyis azzal együtt kerültek új urukhoz, és onnan csak akkor költözhettek el, ha uruk erre engedélyt adott, és meghatározott feladatokat kellett elvégezniük ellátmányuk fejében. Kezdetben a templomokban és a királyi közigazgatáshoz tartozó egységekben voltak csak jelen, de az Óbirodalom végére már magánemberek birtokába is kerültek. A foglyokat automatikusan hem-szolgaként kezelték a zsákmány hivatalos elosztásától számítva. Bizonyos idő után azonban, éppúgy, mint az adósság miatt hem-szolgává vált családokat, felszabadították. Voltak, akik a szegénység elől menekültek ebbe a statusba. Az élet bármely területén szolgálhattak: öltöztetőtől földművesig, bányásztól aranyművesig bármilyen mesterséget űzhettek. Az egyiptomiak erkölcsi kötelességüknek tartották, hogy tisztességesen bánjanak velük, ellenkező esetben a Halottak Könyve 125. fejezete szerint nem nyerhettek örök életet. Adott esetben családtagként is kezelhették őket, az öröklést is beleértve.
Hogy a hem-szolga név eredetileg csak az adott személyhez vagy intézményhez való kötöttséget jelezte, jól mutatja a főpapok óegyiptomi neve, mely tükörfordításban az “isten hem-szolgája” (Nevüket görögül a prófétész szóval adták vissza.), vagy a fáraó megnevezése, a hemef (“az ő hem-szolgája”), mely eredetileg talán a mindenek felett uralkodó Napistenre vonatkozott.

 

 

 

© Győry Hedvig